Skip navigation

2. Comeniustól az 1770-es évekig

 

 

A tárgyalt korszakból két tankönyvet emelünk ki, Comenius Orbis Pictus-át és Losonczy István Hármas Kis Tükör-jét. Mindkettő a tankönyvtörténeti irodalom kiemelkedő műve.

 

 

2.1 Comenius: Orbis Pictus

 

 

Illusztrált könyvek már a könyvnyomtatás kezdete óta léteztek, ám a tankönyv, mint műfaj és az illusztráció, mint tankönyvi kép összekapcsolása Johannes Amos Comenius nevéhez fűződik. Bár az összehasonlító neveléstudomány kutatásai szerint Comenius illusztrált tankönyve nem előzmény nélküli (Dömötör, 1996), mégis az Orbis Pictust tekintjük az első illusztrált, kifejezetten oktatási célokra szánt tankönyvnek, mely megjelenésekor hatalmas elismerésnek örvendett, számtalan kiadást megélt, és legutolsó, oktatási célokra is használt kiadása pedig 1910-re tevődik (Nagy, 2002).

Az Orbis Pictus (Az érzékelhető világ képekben) Comenius pedagógiai szintézisének egyik kiemelkedő alkotása, mely 150 leckéből áll, és minden ismeretkört egy fametszettel illusztrál. A képeken az egyes elemek számmal vannak ellátva, egy egészet alkotnak a szópárokkal, melyeket a számozás segítségével azonosíthattak be a tanulók. A tankönyv illusztrációjaként szolgáló fametszetek gondos megmunkálás eredményei. A tankönyv e szerkesztési módszer segítségével teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a diákok, a nyelvi (anyanyelvi és latin nyelvi) ismereteket a praktikus, látható világ ismeretanyagán keresztül sajátítsák el.

Comenius célja e tankönyv megírásával túlmutatott egy nyelvkönyv készítésén: célja olyan alapozó tananyag összeállítása volt, mely a képek által könnyebben válik befogadhatóvá a diákok számára. Comenius az enciklopédikus ismeretanyagot a gyermeki érdeklődésnek megfelelően foglalta össze, ezt az ismeretanyagot pedig érdekes, fametszetes képekkel támasztja alá. A kötetben nyomon követhetők Comenius pedagógiai törekvéseinek legfőbb jellemzői: az ismeretek összegzése, s a jobb, könnyebb feldolgozás érdekében pedig a szemléltetés. A korábbi jezsuita iskoladrámákat vette alapul a szerző: jelenetekben dolgozta fel az iskolai tananyagot. Az Orbis Pictus még Comenius életében több kiadást ért meg, az akkori tanárok és diákok sikerrel használták, s az újabb kiadások szövege egyre több nyelven - köztük magyarul is - nyújtott hasznos információt a tanulóifjúságnak. A tankönyv sikerét annak köszönhette, hogy a kortárs tankönyvíróktól eltérően, Comenius szakított a hosszú hagyományokra visszavezethető, klasszikus szerzők műveire alapozó nyelvtanítással, és tankönyvében bátran támaszkodott a tanulók hétköznapi ismereteire, illetve a szemléltetés pedagógiai módszerére (Nagy, 2002).

 

 

 

2.2 Losonczy István: Hármas Kis Tükör

 

 

1773-ban Pozsonyban látott napvilágot az egyik legsikeresebb, majd egy évszázadon át használt magyar nyelvű történelemtankönyv, Losonczy István tollából.

A felvilágosodás korának legsikeresebb magyar történelem tankönyve 1773 és 1886 között 71 kiadást ért meg. Bár a szerző evangélikus tanár volt, könyvét más felekezetek iskoláiban is használták. A reformkori nemzedék történelmi ismereteit, a későbbi dualizmuskori történészgenerációknak máig ható nézeteit e történelemtankönyv alapvetően befolyásolta. A tankönyv modern szemlélete fontos szerepet játszott a magyar történelmi tudat, a nemzeti öntudat és az egységes haza eszményének megerősítésében. Vajon miben rejlik e tankönyv titka, miért volt olyan népszerű tanárok és diákok között egyaránt? Mindenekelőtt azért, mert kevesebb, mint 200 oldalon tényszerű, érdekfeszítő, hiteles képet adott a magyar történelemről a korabeli történelemfelfogásnak megfelelően. Máig érvényes pedagógiai újítás volt a tananyagnak az életkori sajátosságokhoz való igazítása. Harmadik nagy újítása a történelemnek magyar nyelvű tanítása, illetve az, hogy az értelmetlen magoltatás helyett a praktikus ismeretek komplex tanítása mellett szállt síkra. Mindezen modern (egyébként Comeniushoz visszamenő) pedagógiai elveket előszavában fejti ki Losonczy. A tankönyv első részében a diákok földrajzot, a másodikban az ún. állampolgári ismereteket, a harmadik részben pedig a magyar királyok történetét tanulhatták. A tananyagrészek kérdés-felelet formában épülnek fel, azonban úgy, hogy a különböző betűméretek szedésével elválnak egymástól a törzs és kiegészítő ismeretek. A modern tankönyvszerkesztői gyakorlat ma is alkalmazza ezt az elvet (F. Dárdai, 2007).