II. Bölcsődei és óvodai környezeti nevelésről
A környezeti nevelés
A mai élő felnőtt generációknak azzal az etikai kérdéssel kell szembenézniük, hogy mi vagyunk azok, akik rosszabb minőségű Földet hagynak utódaikra, mint amilyet mi kaptunk. Ugyanis a ’70-es évek közepétől mi földlakók a Föld bio-kapacitásánál többet fogyasztunk, többet szennyezünk. Folytatjuk szüleink által kezdett felelőtlen viselkedést. „A mi nemzedékünk a XX. század gondolkozásával próbál megfelelni a XXI. század kihívásainak. Nem csak haszontalan ez - hanem veszélyes is.” - írja erről a Budapest Klub létrehozója: László Ervin. Ezen leggyorsabban úgy változtathatunk, ha a fenntartható életvitelhez minél gyorsabban igyekszünk visszatérni. Ebben az óriási feladatban mindenkinek megvan a maga szerepe, állampolgárként, családtagként, nevelőként, neveltként egyaránt.
Bölcsődei nevelés-gondozás
A Bölcsődei Nevelés-Gondozás Országos Alapprogramja rögzíti, hogy a bölcsőde a családi nevelés kiegészítője. Nevelési tevékenységünknek ez a kiinduló pontja. A környezeti nevelők is gyakran hangsúlyozzák, hogy a környezeti nevelés a bölcsőtől a sírig tartó folyamat. Kodály Zoltánhoz hasonlóan mi is korábbra tehetjük az időpontot, s nemcsak 9 hónappal. Hisz az ember szocializációját meghatározza a családja, azaz végül is a szülők születéséig is visszamehetünk. Igaz, hogy a korai szocializáció életre szólóan meghatározó, de korunkban egyre fontosabb szerepet kap az élethosszig tartó tanulás. A bölcsődei gondozási és nevelési tevékenységet a fenntarthatóság szempontrendszere szerint kell szervezni és végezni. A holisztikus szemléletnek meg kell jelennie minden területen. A környezettudatosan cselekvő személyzet sokféle tevékenységeiben, a természetes anyagok használatában ,az energia minimalizálásra való törekvésben is meg kell mutatkoznia. Törekedni kell a vegyszerek csökkentésére (pl. takarítás), az ételek minőségének javítására, a zöldségek, gyümölcsök közül a helyben termeltek előtérbe helyezésére, a termékek életciklusának figyelembevételére. Ugyanez fontos a játékok kiválasztásánál, hogy azok nem csak biztonságosak, életkornak megfelelőek, hanem környezetbarátok is legyenek. A gyermekek jólétének biztosításakor a mennyiségi szemlélet helyett a minőségi kell, hogy előtérbe kerüljön. A nevelő-gondozó nem csak érzelmi biztonságot nyújt, (gondozás közben is) hanem mintaként szolgál. Verbális, nonverbális kommunikációjával is „tanít”. A gyermekek a nevelő életvitelét, cselekedeteit érzékelik, megfigyeléseikkel, utánzásaikkal elsajátítják.
Az ökológiai kultúra komplex jellege lehetőséget biztosít arra, hogy több irányból is el lehet kezdeni kialakítását. A népdaloktól, azok szépségétől és igazságosságától, a hagyományok ápolásától, a népi játékokon, bioélelmiszereken, gyógynövényeken keresztül a természetjárásig. Az önművelődéshez mára már sok szakirodalom áll rendelkezésre. Sok civil szervezet fő tevékenysége a környezeti tudatformálás. Célszerű kapcsolatba lépni a település ilyen szervezeteivel, a tanulás mellett segítő partnerekre is lelhetünk bennük. A fenntartható életvitelt az intézmény valamennyi dolgozójának el kell sajátítania. Attitűdjeink, beállítódásunk, kommunikációnk ezt a közös értékrendet jelzi. A zöld óvoda kritérium rendszere e vonatkozásban jó kiinduló pont lehet. Célravezető lehet a szervett továbbképzéseket e téma köré szervezni. A bölcsőde megjelenése, annak „zöldítése” a nevelési gyakorlat tükröződése. A díszítő elemek színvilága, a helyi hagyományokhoz való ragaszkodás, a fa és műanyagok aránya mind-mind fontos. A szülők irányításával sok nevelési feladatunk könnyebbé tehető, segíthetjük őket a játékvásárlásban, készítésben, az egyszerű, olcsó, hagyományos, a nagyszülők által még ismerteteket előnyben részesíthetve.
Az udvar milyenségére Bölcsődei Nevelés-Gondozás Országos Alapprogram sok kritériumot megfogalmaz, ezek mellett a környezetbarát, madárbarát kert kialakítására mégis sok lehetőség adódik. A növények, bokrok, fák őshonosak legyenek, válogassuk az illatosakat, a gyógynövényeket, a különböző színűeket. A hagyományok itt is fontosak. A dió, a szilva mindig jelen volt a falusi porták és az utak mentén.
A természet változását, körforgását a kerten keresztül is jól érzékelhetik a gyermekek. Természetes, hogy a vegyszermentesen is termő ellenálló fajtákat választunk. A gyógy- és fűszernövények tea készítésre, nyáron hűsítő ital készítésre (menta, citromfű), de rovarok elűzésére is alkalmasak. A gyermekek az érzékszervek fejlesztése révén a differenciált tapintás, szaglás mellett a hagyományos kertek mára elfeledett fűszereit is megismerik (rozmaring, borsmenta). A sokféleség, mint alapvető ökológiai érték elfogadása ilyen módon is alapozható. A szülők egy más fajta kultúrában nevelődtek, a fogyasztói társadalom tagjaiként léteznek, így a bölcsőde kötelessége, vagy küldetése a szülői társdalom fenntartható életviteléhez nyújtott segítségadás. Ennek nagyon sok formája lehet:
- egyéni beszélgetések,
- szülői csoportok szervezése,
- közös szabadidős tevékenységek,
- baba-mama foglalkoztatók,
- munka jellegű tevékenységek,
- unoka-nagyszülők összejövetelek, stb.
Témája szerint:
- egészségnevelés- egészségfejlesztés,
- mozgáskultúra növelése,
- egészséges táplálkozás,
- háztartás- gazdaságtan,
- öltözködés, szórakozás közösségi formái.
Sok felnőttkori betegség megelőzése már ebben a korban elkezdődik. A bölcsőde tevékenységében kiemelt szerepű a gyermekek táplálkozása. A táplálékkal, étkezéssel kapcsolatban a következőkre figyeljünk:
- az édes íz dominanciája elleni harc,
- természetes édesítő szerek használata,
- legjobb szomjoltó a víz, esetleg cukormentes gyümölcslé, gyümölcstea,
- a cukrozott italok is kerülendők,
- a savanyú íz elfogadása,
- idénygyümölcsök fogyasztása,
- zöldségek, lehetőleg nyersen való fogyasztása,
- növényi olajok, növényi magvak fogyasztása,
- rágás, fogak egészsége,
- rost gazdag gabonafélék,
- vitaminok természetes formái,
- a hal és szárnyas húsok előtérbe helyezése a vörös húsokkal szemben.
A modern, jóléti társadalmakban, de lassan már a szegény társadalmi csoportokban is, egyaránt van jelen az alultápláltság és a túltápláltság. Mindkettő igényli a korai prevenciót. A mozgásszegény életmód civilizációs betegség. A kisgyermek mozgásfejlődése kiemelt nevelési- gondozási terület. Bár a gyermek lételeme a mozgás, a szülők motivációja, támogatása mégis fontos. Fontos a gyalogos, kerékpáros közlekedés népszerűsítése körükben. A különböző sporttevékenységek szervezésével, közös mozgásos programok propagálásával segíthetünk nekik.
A városi életmóddal (a lakosság nagyobb része Magyarországon is városban él) a zajmentes környezet biztosítása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A nyugodt pihenés a kisgyermek alapvető szükséglete. Halk zenével, dúdolással, ringatással, ringatókkal valósíthatók meg ezek a szükségletek a bölcsődékben. Az ingerszegény környezeti feltétel a fényintenzitás csökkentését is jelenti a pihenés időszakában. Az aktív tevékenységekhez viszont megfelelő fényre van szükségük.
Szociális igényeik ebben az életkorban kevésbé jellemzőek, igazából családtagokra, gondozónőikre van szüksége a kisgyermeknek. A többi gyermek mellett önállóan játszik, majd csak óvodás korára lesz szüksége a társaira. Lelki egészségét nyugodtsággal, környezetének állandóságával, a szeretve lenni állapottal, a harmonikus környezettel, szeretetteljes, elfogadó légkörrel valósítható meg.
Az egészségnevelés
A gyermekek holisztikus elvű nevelése a személyiség egészére, a környezeti hatások egészével kíván hatni. Az ember bio-pszicho-szociális meghatározottsága a kisgyermekre is érvényes. Ugyan az egyes életszakaszokban ezek az arányok eltérőek, de bármelyik, a másik két területre is erős hatást gyakorol. Például a testi fejlődés biztosításához szükséges étkezés a másik két területre gyakorol igen erős hatást. Az ember különleges egyedi volta a gyermeknek is sajátja. Az éntudat kialakításával erősítjük is ezt. Ugyanakkor óriási különbségekkel indulnak a gyerekek az életbe, s már a közösségbe érkezéskor az eltérő családi szocializációból adódó különbségek is jelentősek. Más a gyerekek egészségi állapota, érzelemgazdagsága, edzettsége, teherbíró képessége, stb. Az esélyegyenlőtlenségből adódó különbségek kezelése önmagában is nagy pedagógiai kihívást jelent. A különbségek felerősítése intézményes nevelési rendszerünk egyik legnagyobb hibája (ld. PISA felmérések adatai). Az intézményes nevelésnek, a nevelőnek minden lehetségest meg kell tennie a harmonikus élet, a létezés, az egészség örömteli voltának megélése érdekében. Az óvodapedagógus lehetőségei különlegesek:
- egy csoportban dolgozik több évig,
- az idő kevésbé korlátozó tényező,
- kevés gyermekkel áll kapcsolatban,
- minden gyermekkel személyes kapcsolatot épít,
- a szülőkkel is napi kapcsolatban áll,
- a gyermek feltétel nélkül utánozza.
Az intézmény a gyermekek testi-lelki jólétének biztosítása mellett a tervszerű, célirányos személyiségfejlesztés színtere. Az életkor, a szocializáció, a közösségben nevelődés legérzékenyebb időszaka. A személyiség szabad kibontakozását, sokirányú fejlesztését az óvoda egészének kell szolgálni. Az intézmény valamennyi alkalmazottjának viselkedésével a meghatározó holisztikus szemléletet kell képviselni. A közvetlen környezet harmóniája, az épület, az udvar, a működés ugyanezt kell, hogy erősítse. Nem csak balesetmentességre, esztétikus megjelenésre, hanem derűs embert és természetet tisztelő gyakorlatra, egyszerűségre kell törekednie. Ugyanis ugyanúgy a fenntartható életvitelre, életmódra szocializál, hisz az óvodásnak ez a világa, ezen keresztül ismeri meg.
Az óvoda elsődleges szocializációja a családi nevelés kiegészítője. Nem feladata a családot helyettesíteni. Sajnos egyre gyakrabban családi szerepeket is át kell vennie. Sokkal szorosabb a kapcsolata a családokkal, mint az iskolának, így a szülőkkel való intenzív együttműködés mellett azok sok szempontú fejlesztését is fel kell vállalnia. A magyar lakosság egészségkultúrája más európai országokkal összevetve szomorú eredményeket mutat. Most csak a kb. 7 évvel kisebb átlagéletkorra utalunk, de a betegségek (szív, érrendszeri, rákos megbetegedések, stressz tűrés, deviáns magatartás, gyógyszerfogyasztás) előfordulásáig hosszú a lista. A fiatalabb nemzedékekben szerencsére már látszanak az elmozdulás jelei, divat lett a sport, a mozgás, az egészségesebb táplálkozás, a rekreáció bizonyos közösségi formái. A szülők óvodai életbe való erőteljesebb bevonása, a partneri viszony erősítésén túl- a közös cél- a nevelés eredményességét növeli. A szülők számára kínált képzések, (szülők iskolája) az egészség kultúra és fenntarthatóság közvetítése területén a legsürgetőbb.
Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint az egészség a testi (fizikai) lelki (pszichikus) és a társas- társadalmi (szociális) jólét állapota nem csupán a betegség hiánya. Selye János által kidolgozott stressz-elmélet szerint a szervezetünk a megterhelő külső és belső hatásokra stressz-elhárító reakciókkal válaszol. Bizonyos esetekben a túlzott tisztaság az immunrendszer erősödését akadályozza, míg máskor (pl. a sok vegyszerrel) allergiás túlműködését idézzük elő. Gyermekeknél a testi egészség magába foglalja a gondozás, ápolás, a mozgásfejlesztés, az edzéssel kapcsolatos tevékenységeket. A lelki egészség pedig az érzelmi biztonságon túl az értelmi képesség fejlesztést. A szociális terület a közösségi szocializációt, a tolerancia, az empátia fejlesztését.
Az intézményi egészségnevelés magába foglalja:
- a gyerekek egészséges életmódját,
- az óvodai dolgozók viselkedését,
- a szülők egészségnevelő feladatainak erősítését,
- az iskola egészségügyi szolgálatokkal való együttműködést.
Az életmód azon tevékenységek (cselekvések) magatartási rendszere, amelyeket életünk formálására, szükségleteink kielégítésére szervezünk. Az egészséges életmódnak környezeti (tárgyi) feltételei vannak. Ezek jelentős részének az intézményben való meglétéről törvény rendelkezik. A fenntartó, az intézményvezető kompetenciájába tartoznak. A tárgyi környezet minősége azonban jelentős mértékben vezetői, óvodapedagógusi értékrendet is képvisel. Ez jelzés a szülők, a külső megfigyelők számára, tehát nevelési elveinknek, gyakorlatunknak ebben is tükröződnie kell. Az épület esztétikája, a berendezések harmóniája, a természetes anyagok használata, a játékszerek minősége, a növények, az árnyékolás minősége mind fontos üzenet. Fontos továbbá az udvar kialakítása, az udvaron és a környéken lévő fák árnyékot vagy gyümölcsöt is adnak-e, esetleg allergének-e, vegyszermentes-e a takarítás. A munkaszervezés is az óvodai lét harmóniáját kell, hogy szolgálja. A szociális környezet, a gyermekeket gondozó, nevelő személyisége, felkészültsége, tudása meghatározó a kisgyermek, csecsemő személyiségfejlődésére. Az érzelmi biztonság, a szelíd, halk, és agresszió-mentes környezet, a „szeretve lenni” állapot alapfeltétel ebben a korban. Az egészségnevelés tehát a szocializáció és a szociális érzékenység fejlesztése. Megvalósul:
- napirendben, rendszerességben,
- higiéniai tevékenységek gyakorlásában, korrekciójában, ellenőrzésében,
- tisztálkodásban (természetes anyagok használata, allergének kerülése,
- széklet és vizeletürítés szabályozásában és higiénében,
- fogápolásban, a kulturált étkezésben,
- az egészséges élelmiszerekre való szoktatásban,
- a környezet tisztasága, rendje,
- öltözködésben természetes anyagok preferálása,
- balesetmentes eszközhasználatban,
- pihenés biztosításában.
A játéktevékenység, mint a kisgyermeki tevékenység fő formája alkalmas a szocializáció megerősítésére, elmélyítésére. A felsorolt tevékenységeket erősíti a róluk való spontán és indukált beszélgetés, az információk megosztása, a személyes példamutatás. Az utánzás lehetősége a pozitív példák folyamatos megerősítésén keresztül hat. Az eredményesség záloga az is, ha az irányított vagy spontán játékokban ezeket gyakorolhatják. Eljátszva ezeket a helyes tevékenységeket egymást is tanítják, egymástól is tanulják az egészséges életvitel komponenseit. A vegyes csoportok pedagógiai előnye ebben a tanulásban is rejlik.
A szülők élethelyzete, attitűdje, testi- lelki egészségi állapota széles skálán mozog. Az ő támogatásuk sok emberi, pedagógiai érzékenységet, felkészültséget kíván. A sok egyéni tanács, konzultáció mellett érdemes néhány kiemelkedő fontosságú problémára fókuszálni: A szülők mozgásszegény életmódja azért is ellentmondó, mert a gyermekeiknek ebben az életkorban még létezési formája a mozgás. Hívjuk tehát bátran akár sétára, kísérőnek is a GYES-en lévő anyukákat, a nagyszülőket is. Az óvodán kívüli tevékenységek is a szülői aktivitás lehetőségei: a kirándulás, színházlátogatás, múzeumlátogatás, szüret, betakarítás stb.
Érdemes készíteni magunknak humán erőforrás térképet. A szülőknek csapatépítő, ismerkedési sportprogramokat is szervezhetünk a gyermekeikkel együtt. Nagyon fontos a gyalogjárást, a kerékpározást népszerűsítenünk. A feltételek (pl. kerékpártároló) a szülői munka megszervezésével vagy pályázatból megvalósíthatók. Az aktív pihenést, a gyermekekkel közös mozgásos tevékenységeket, szabadban végzet játékokat, túrákat, kertészkedést népszerűsítenünk kell. (A megnövekedett szabadidő passzív, számítógép, tv előtt eltöltött óráiról a felmérések lesújtó adatokat közölnek. Ugyanakkor az ingerszegény környezetben való pihenés (alvás) hiányzik a városi emberek életéből, pedig az agykutatási eredmények az alvásnak a tanulásban játszott szerepét erősítik meg. Nagyon sok deviáns viselkedés, betegség forrása az idegrendszer pihenésének hiánya, az állandósult ingergazdag környezet. Az érzékelés pontossága, a környezethez való jobb alkalmazkodás is a nyugodt környezetben eltöltött pihenés fontosságát igazolja.
Súlyos egészségügyi problémák forrása az egészségtelen táplálkozás. Az étel minősége, frissessége, mennyisége egyaránt gondot jelent. A mai szülői generáció már gyors éttermekhez, félkész ételekhez szokott, pedig a fenntartható, egészséges táplálkozás olcsó is lehet. A hagyományos, frissen készített ételek gazdaságosak, s nem utolsó sorban együtt készíthetők el a családtagokkal. Próbáljuk tehát e vonatkozásban is megnyerni a családot. A szülőknek úgy is próbáljunk segíteni, hogy bevonjuk a gyermekek nagyszüleit is, s így a hagyományos ételeket ők is megismerhetik. A közös sütés-főzés, recept-csere, tartósítás növeli a generációk közötti szolidaritást is. Szervezhetünk tréninget, projektet, témanapot, bált, de a jeles napokat is felhasználhatjuk erre a célja. A kommunikáció e területen is nagyon fontos, használjuk a szülők által megszokott lehetőségeket, honlapot, közösségi oldalakat, fordítsunk nagy figyelmet az interaktivitásra és igyekezzünk minél több sikerélményhez juttatni a családokat. Fontos a fűszerekhez való szoktatás, hogy a hagyományos só, bors, paprika mellett, helyett a sokszor gyógyító hatású fűszereket is ismerjék. Használjuk ki a gyermeki kíváncsiságot, hisz a gyermekek szívesen kóstolnak meg új dolgokat. Súlyos probléma a gyermekek alultápláltsága és a túltápláltsága egyaránt. Ezek az egészség kilátásokat egész életükben meghatározzák. A mai ember ételhez fűződő viszonya is megváltoztatandó. A hagyományos paraszti gazdálkodásban az ételhez etikus íratlan viselkedési szabályok kapcsolódtak. Mára a pazarló életvitel e téren is jelen van, miközben a jövő egyik súlyos problémája az élelmiszer szükséglet biztosítása. Újra kell tanulnunk, hogy a táplálékkal kapcsolatos takarékos bánásmód nem a szegénység, hanem a tudatosság jele. A rostszegény, vitaminszegény, rossz fehérje összetételű ételek gyakorlata ellen szerencsére elindult a változtatás igénye a köznevelési intézményekben. Fontos, hogy ezek ne csak kampány jellegűek legyenek. A túlzott cukorfogyasztás, az édes íz iránti állandó igény sajnos a gyermekekre is jellemző. A természetes édesítőszerekre való szoktatás, a savanyú ízek elfogadása, megszerettetése is a közösségi nevelés feladatává vált. A friss étel vitamin- és íz gazdagsága, a frissen szedett zöldség, gyümölcs ízére, illatára újra érzékenyíteni kell. A gyermekek sokszor jobban ismerik a távolról idehozott, korán szüretelt mesterségesen érlelt, esetleg vegyszermaradványos, drága gyümölcsöket, mint a helyben termelt idény jellegű gyümölcsöket. A helyi hagyományos gyümölcsök, zöldségek termelése, felhasználása, tartósítása hiányzik a szülők kultúrájából, lehet, hogy ezeket is az intézmény segítségével kell megtanulniuk. A generációk közötti kapcsolat erősítésére, a társadalom kohéziós erejének növelésére kitűnő tér és hely az óvoda.
Óvodai környezeti nevelés
Az óvodai nevelés a környezeti nevelés szempontrendszerében is nagy jelentőséggel bír, több intézményben e nevelési terület köré szerveződik az óvoda egész tevékenységrendszere. Az intézményes nevelői hatás kizárólagossága miatt a nevelő felelőssége kifejezettebb. A kisgyermek életkori sajátosságai, a pedagógiai, pszichológiai fejlődés lélektani elvek ismerete és felhasználása meghatározza feladatainkat.
A 3–7 éves gyermek életkori jellemzői:
- az érzelmek elsődlegessége,
- az érzékszervek kiemelkedő jelentősége a világ megismerésében,
- a szülőhöz, nevelőhöz való erős érzelmi kötődés,
- cselekedeteire az utánzás, a felnőttek viselkedésmódjának követése jellemző,
- a modellhatás és ambivalens érzelmek egyidejűsége,
- fő tevékenységi formája a játék,
- kíváncsisága kielégíthetetlen,
- nyitottság, azaz mindent meg akar ismerni, az őt körülvevő világból: mi ez? miért?
korszak,
- a világot tevékenységeken keresztül ismeri meg,
- cselekvő gondolkodás.
A gyermekek családban eltöltött első évei a környezethez való viszony szempontjából is meghatározóak. Ugyanakkor a családi hatásokból eredő különbségek is jelentősek lehetnek már az óvodába kerüléskor. Ezen intézmény szerepe a személyiség fejlesztésében is meghatározó, a konstruktív életvitel megalapozása is itt kezdődik el. Olyan szokásokat, magatartásformákat gyakoroltathatunk, amelyek majd életre szólóan megmaradnak, s belső szükségletté válnak. A természet- és embertisztelő, a természet szépségére, harmóniájára való fogékonyság kialakítása, fejlesztése a család s a gyermek viszonylatában egyaránt fontos. Mivel a szülői hatás a legfontosabb a gyermeknek, a szülőket is szükséges nevelnünk. A családok szemlélete ugyanakkor a gyermekeken keresztül is alakítható. A mindennapi kapcsolattartás szoros együttműködés megkülönböztetett lehetőséget biztosít az óvodapedagógus számára. Erre a környezeti tudatosság mai szintjén igen nagy szükség mutatkozik. A fogyasztói szokások akár csak kis mértékű alakításával a pazarló életvitel befolyásolásával, szemléletformálással viszonylag rövid idő alatt is érzékelhető változást lehetne elérni a fenntarthatóság és az életminőség javítása terén. Mivel a családok az egész társadalmat átfogják (szülők, nagyszülők, testvére, rokonság) a hatás megsokszorozódhat.
Az óvodai környezeti nevelés célja és feladatai:
- természettisztelő, élettisztelő magatartási szokások alapozása,
- pozitív attitűdök kialakítása az élő és élettelen természet, a társadalmi környezet iránt,
- szépségre, harmóniára, tisztaságra való igény felkeltése,
- tudatos készség és képesség fejlesztés, amely a későbbi környezettudatos életvitel kialakításához szükséges,
- a környezet összetevőinek értékként való bemutatása, megszerettetése,
- aktív környezettudatos magatartás alapozása,
- probléma érzékeny és problémamegoldásra is képes gyermekek nevelése.
Az óvodai nevelést szabályozó Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja szerint „Az óvoda a gyermek érdeklődésre, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságra építve biztosítson a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül tapasztalatokat szerezhet a természeti és társadalmi környezetről.”
„Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetővé a gyermek számára a környezet tevékeny megismerését, biztosítson alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalatszerzésre.”
Az óvodai környezeti nevelés irányai:
1. A közvetlen környezetben, az óvoda környékén, a lakóhelyen a természeti és épített környezet összetevőinek megismertetése, spontán és irányított megfigyeléssel.
2. Kapcsolatok, kölcsönhatások
Az élőlények egymással való kapcsolatai az élő és élettelen természet elemei, viszonyai, változásai. Az élőlények előfordulásai a különböző helyeken, az élettelen környezet az időjárás hatásai.
3. Az ember szerepe, felelőssége
Az élő és élettelen természet s az ember védelmének attitűdjét kialakítva a környezettudatos magatartás megalapozása.
4. Közösség, én tudat
Közös sokszínű élmények biztosítása révén együttműködés a tevékenységekben.
Környezet és természetvédelmi nevelés műveltségtartama:
I. Az élőlények szükségletei
1. Levegő: szellőztetés
- séta
- játék az udvaron
- városi levegő, közlekedés
- levegőszennyezettségről tapasztalatok gyűjtése
- kirándulás közeli rétre, erdőbe
- szabad levegőn való tartózkodás szokásai
- fény, árnyék, sötétség.
2. Víz: tiszta víz, ivóvíz, szennyezett víz
- mivel oltsuk szomjunkat?
- életviteli szokások
- forrás, patak, folyó, tó
3. A talaj: érzékszervi megfigyelése
- talajélet
- élelem és a talaj kapcsolata
4. Táplálékaink
- friss gyümölcsök, idénygyümölcsök, magvak, zöldségek, főzelékek
- tartósítás, befőzés
- tejtermékek, húsfélék
- természetes édességek
- méz, aszaltgyümölcsök
5. Gazdálkodás anyag- és energiatakarékosság
- vásárlás, piac
- hulladékok, komposztálás, újrahasznosítás
II. Az élővilág közös jegyei, sokfélesége
1. Az ember maga: éntudat, önerősítés, család, csoporttársak
- kapcsolatok és kapcsolódások
2. Állatok: házi állatok, vadon élő állatok, nem szeretem állatok, madáretetés, madáritató
- Biológiai, ökológiai szerepek
3. Növények: dísznövények, vadon élő növények, parkok növényei, zöldségek,
- gyümölcsök,
- fűszer és gyógynövények.
4. Gombák szerepe, mérges gombák veszélyei
5. Az ember teste és egészsége balesetmentesség, vegyszermentesség
III. Kapcsolatok az élőlények között. Társadalom, természet, életközösségek
A természet változásai: évszakok, napi ritmusok, körforgás
A természethez való alkalmazkodás
A gyermekek kapcsolatai a családtagokkal és az óvodai közösséggel
A Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia javaslataiból idézünk:
„Javaslatok
1. Az óvodába lépéskor érjék kedvező érzelmi hatások a gyermeket, mert ez segíti szociális érzékenységének fejlődését, éntudatának alakulását; lehetőséget, teret ad énérvényesítő törekvéseinek. A szocializáció – a környezeti nevelés céljának és feladatának megvalósítása – szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő, közös tevékenységek gyakorlása.
2. Törekedjünk az óvoda és a család együttműködésére; törekedjünk arra, hogy a gyerekek „neveljék” szüleiket, vigyék haza az óvodában kialakított környezetbarát szokásokat.
3. Az óvodai környezeti nevelés megvalósítása olyan, sokszínű tevékenység legyen, amely különös tekintettel van a (mással nem helyettesíthető) játékra.
4. Olyan óvodai élet szervezése kívánatos, amely természetbarát, környezetbarát szemléletet sugallva segíti a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség stb.) és akaratának (önállóság, önfegyelem, kitartás, feladattudat, szabálytudat stb.) fejlődését.
5. A tanulás, a környezeti nevelés tervezése során az óvodák törekedjenek a következő közös élményeket biztosító tevékenységek megteremtésére, megszervezésére:
a) növények és állatok elhelyezése, gondozása az óvodában;
b) az óvoda kertjének (pl. virágos, gyógynövényes, zöldséges, gyümölcsös) a környezeti nevelés feladatainak megvalósítását is biztosító ki-, illetve átalakítása, az életkornak megfelelő tevékenységek folyamatos végzése;
c) séták, kirándulások szervezése olyan helyszínekre, élőhelyekre, ahol jól megfigyelhetők a természet változásai, az élő és élettelen környezeti tényezők közötti kölcsönhatások;
d) múzeumlátogatások tartalmi-módszertani megtervezése, megszervezése; hiszen a gyermekek környezeti nevelésében, ökológiai szemléletük alakításában fontos helyszínek lehetnek a múzeumok is;
e) erdei óvodai programok szervezése. Ezeket ajánlott az óvodától távolabb eső, a helyi sajátosságoktól eltérő helyszínen szervezni. Az ott eltöltött 5-6 nap élményei, tapasztalatai segítik megismerni a szülőföld és az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi néphagyományok, szokások és a tárgyi kultúra értékeit, szeretetét, védelmét.
6. Ahhoz, hogy mindezeknek megteremtsük a realitását, a készülő óvodai Helyi programokban meg kell jeleníteni ezeket a célokat és feladatokat. Segítsük az óvodákat a környezetbarát programok kidolgozásában.
7. A megvalósulás feltétele az óvodapedagógusok folyamatos önképzése, a környezeti nevelési feladatokra fölkészítő továbbképzéseken való részvétel. Ezeket a szándékokat tehát támogatni kell.” (31-32.l.)
Színterek:
1. Óvodai foglalkozás a csoportszobában:
befőzés, teakészítés,
kiállítások,
zöld sarok, zöld polc, zöld könyvtár kialakítása,
kiállítások, tablók készítése
gyűjtött kavicsok, kagylók elrendezése, felhasználása,
madáretető készítés,
játékok készítése, „hulladékokból”,
palántanevelés,
„vizsgálatok”: hó, jég nagyítóval, talaj érzékszervi vizsgálata,
csíráztatási kísérletek,
talajvizsgálatok, talajélet,
spontán és irányított játéktevékenységben tudatos vásárlói szokások alakítása (pl.helyi piac, vászonzacskó használata stb.)
hagyományápolás a játékokban,
szobanövények, terrárium gondozása,
zöld faliújság
2. Foglalkozások az udvaron
madáretetők, itatók gondozása,
komposztálás,
virágoskert, zöldséges-kertgondozás,
gyógy- és fűszernövények termesztése,
gyümölcsfák megfigyelése,
madárbarát kert kialakítása,
élőlények megfigyelése,
zöldséges és gyümölcsöskertben való tevékenység
Fontos, hogy az udvaron játékhoz, mozgáshoz pázsit és fás rész egyaránt rendelkezésre álljon. Az udvar játékai természetes anyagokból elsősorban fából készüljenek.
3. Foglalkozások a településen
gólya és fecskefészek rendszeres megfigyelése,
látogatás különböző intézményekben,
könyvtár, helyi múzeum felkeresése,
népi kismesterek felkeresése,
városi parkokban játék,
vízmű, hulladékudvar meglátogatása,
családok kertjeinek irányított megtekintése,
falu- és városszépítő, környezetvédő tevékenységekben való részvétel
patakpart
4. Foglalkozások a természetben
neszek, illatok, csivitelő madarak hangjainak megfigyelése
erdő, rét, patak, tópart felkeresése,
jelesnapok,
túrák,
témanapok
erdei óvoda programjai
Tevékenységi formák élményközpontúak, semmiképpen sem direkt és ismeretközpontú foglalkozások. A játék–munka–tanulás egysége a spontán érdeklődésen alapuló tevékenységekben valósul meg.
játék,beszéd, mese, vers,
zene, természeti jelenségek hangjai szél, eső, növényi részek, zenei darabok,
népdalok,
tánc a népi dalos játékok a természetben fejezhetik ki hangulatukat,
érzelemvilágukat, komplex hatásukat,
mozgás, a mozgásigény határtalan, a szabad természetben végzett tevékenységek
ennek kielégítésére is szolgálnak,
A munka a madáretetők feltöltésétől az ételek elkészítéséig, játékos örömmel végzett spontán tevékenységek legyenek. A tágan értelmezett tanulásfogalomba a tapasztalat az átélt élmény a mozgás is beletartozik. Amelynek során óriási mennyiségű tudás halmozódik fel. A módszerek sokfélesége kiegészíti a színterek, helyszínek és témák sokféleségét. „A hely szelleme”, a környezet a gyermekcsoport hangulata, az óvodapedagógus személyiségének függvényében választhatók ki a legalkalmasabb módszerek. A pedagógus felkészültsége, nyitottsága adhatja ehhez a kompetenciát.
A környezet változásaihoz, ciklusaihoz való alkalmazkodás
Az evolúciós fennmaradáshoz szükséges tudást néhány korábbi nemzedék elveszítette. A mesterséges, kényelmes, állandó hőmérsékletű városi lakásokban felnövő gyermekek nemcsak a természetből, hanem annak változásaiból is keveset érzékelnek. Hiszen gyakran még közvetlen környezetükkel sem találkoznak, autóval járnak egész évben bölcsődébe, óvodába, rokonokhoz, stb. Ugyanazokat az ételeket, gyümölcsöket fogyasztják egész évben, ugyanazokat az árukat vásárolják szüleikkel, gyakran még a szülők szabadidejüket is- évszaktól függetlenül- számítógép és tévé előtt töltik. A környező világ megismertetésében, az ahhoz való alkalmazkodásban, a közösségi nevelés szerepe vált meghatározóvá.
Az évszakok váltakozásához való alkalmazkodás már az óvodai tervező munkában is szerepet játszik. Ez lehet a munkaterv vezérfonala, a zöld óvodákban erre különösen ügyelnek. Az intézmény megjelenése is tud alkalmazkodni a természet rendjéhez. Az udvaron, az ablakokban az adott évszakok nyíló virágai csalogathatják az érkező gyermekeket. A csoportszoba, az öltöző esztétikája is ezt az üzenetet hordozza. Az évszakórát velük együtt igazíthatjuk, jelezve számukra az idő múlását. A játéktevékenységekben, a játékeszközökben is jelentősége van a szezonalitásnak. Télen a hó, a jég, a jégcsapok nem csak a megfigyelések, mérések, vizsgálódások lehetőségei, hanem a csúszkálásra is. A hóember készítése, a jégvirágok nézegetése, az egyébként zordabb évszak, örömteli megélését segíti. A hóember díszei természetesen természetes anyagokból kerüljenek ki (sárgarépa, szén, lyukas edény, stb.). A jégmentesítés az intézményben homokkal, hamuval történjen, semmiképpen sem sóval. Erről a témáról aztán beszélgetni is lehet. Gyönyörködjünk az udvaron a fagyos földből éppen csak kibúvó első hagymás növényekben, vagy a madáretető vendégeiben. Séták alkalmával a lakóhely más-más évszakonként változó mozzanatát figyeljük meg. Hogyan változik a talaj, miért van sár, mi történik a kiskertekben? Mivel közlekednek az emberek? A piacot érdemes minden évszakban felkeresni, de múzeumba, színházba, gyógyszertárba, gyógynövényboltba inkább télen menjünk. A nemzeti parkok oktatóközpontjába pedig tavasszal vagy ősszel van több látnivaló.
Ha régi családi fényképeket nézegetünk, nem csak hagyományápolás történik, hanem a múlthoz való kötődés is erősíthető. A naptár nem csak a névnapok, születésnapok megünneplésével erősíti a közösséget, hanem lehetőséget teremt a jeles napokra való készülődésre, az ünnepi hangulatok felidézésére. Hiszen a tavasz, a húsvét, az újjászületés ünnepe is, mint ahogy a karácsony a sötétséggel szembeni fény születésének ünnepe is. A népi bölcsességeket, a felhalmozott, áthagyományozott tudást időjóslásra is felhasználhatjuk. Ezen ünnepekre énekes játékokat tanulunk, amelyek nem a versenyre, hanem a közös munkára, a sikeres közös megünneplésére szocializálnak. Ha lehetőség van rá, hagyományos ruhákba öltözünk, de legalább ismerkedjünk meg velük. Felfedezzük a népi díszítőművészet gazdagságát, leleményességét, szépségét, mívességét. Az ünnepek hagyományos ételeivel is megismerkedünk, azokat közösen elkészítjük, mézeskalácsot sütünk karácsonyra, húsvétra, természetes színezékekkel tojást festünk, esetleg hímezünk, tojásmúzeumba megyünk. A farsangi mulatság ne a drága jelmezkölcsönzésről szóljon, hanem a farsangi fánk elkészítéséről, aszalt gyümölcsök, télire eltett befőttek fogyasztásáról. A szerepjátékokhoz ajánlott eszközökkel is tudjuk az évszakok változásainak felismerését erősíteni.
A munka jellegű tevékenységekben is hagyományosan a természethez való alkalmazkodás volt régen a meghatározó. Télen favágással, fűrészeléssel kapcsolatos játékokat is játszunk, tavaszi ültetéskor énekelünk, ősszel a betakarítással kapcsolatos tevékenységeket (hagymafűzés stb.) végzünk. A népi kismesterséget gyakorlók közül télre hívjuk vendégségbe a kosárfonót, fazekast, de magunk is próbálkozhatunk szövéssel, varrással, tollfosztással, stb. A gyermekek egy részének otthonában is történnek évszakokhoz kapcsolódó események. Teremtsünk elég időt arra, hogy az ebből adódó fejlesztést elvégezzük. Az élmények megfogalmazása, másokkal való megosztása lehetőséget kínál a többi gyermek otthonában történő események szelíd eszközökkel való befolyásolására.
A hetek múlását a naptár és az időjárás közös megfigyeléseken alapuló jelölésével érzékeltethetjük. A természettudományos megfigyelésre való szoktatás lehetőségét kínálja az adatok gyűjtése, rögzítése. Egyszerű képekkel szemléltethetjük a nappalok hosszát, a napsugárzás erősségét, a felhőzet és a csapadék mennyiségét és így szemléletes adatsorunk alakul ki. A napfelkelte, napnyugta, holdkelte, csillagok csodálata inkább az erdei óvodára marad. Az énekes madarak megjelenő éneke, a költőző madarak gyülekezése és érkezése, a fiókanevelés, a téli álomra készülődés, a háziállatok ivadékgondozása, egész évi tudástárként szolgálhat. A hét napjait jobban elkülöníthetjük, ha a különböző tevékenységeket adott napokhoz kapcsoljuk. Pl. A nyíló virágokat egy adott napon figyeljük, a virágok öntözése a csoportszobában egy másik nap történik, a terrárium tisztítása harmadikon, sétára, piacra is adott napokon mehetünk.
A kisgyermek tevékenységekében igen jelentős szerepe van a napi ritmusnak. Testi fejlődése érdekében épp úgy fontos az állandó napirend, mint biztonságérzete szempontjából a változó külső környezethez való alkalmazkodás. Fontos, hogy legyenek a napszakokhoz köthető tevékenységek, ezáltal a szokás- és szabályrendszer hamarabb kialakulhat. A bioritmus ciklikussága, tisztálkodás, étkezés, vizelet- és székletürítés, pihenés, alvás az egyéni élet és a kisebb közösség életrendjét is megszabja. Sokféle tevékenységgel: megnevezés, játék, utánzásos tanulás, sajátítható el mindez. A korai szocializációnak e területen meghatározó szerepe van. A homokóra, a virágóra, a madarak hangjainak változása, a háziállatok gondozásának napi rendszeressége jó lehetőséget kínál minderre.
Erdei óvoda
Az erdei óvoda az erdei iskolák megjelenésével párhuzamosan vált elfogadottá a magyar gyakorlatban. Az életkori sajátosságok maximális figyelembevételével szerveződik minden mozzanata. Az előkészítésre különös figyelmet kell szentelni. A helyszín kiválasztásánál ebben az esetben fontos, hogy lehetőség szerint közel legyen a gyermekek lakóhelyéhez, ugyanakkor biztonságos is legyen. Valószínű, hogy több felnőtt kísérőre is szükség van. Fontos a szülők tájékoztatása, megnyerése mellett azok írásos támogató nyilatkozata. Szerencsés, ha a gyermekek dajkája és felkészült óvodapedagógusok, óvodapedagógus hallgatók és szakemberek is segítségünkre vannak. Előzetesen meg kell ismerni a gyermekek esti szokásait, esetleges gyógyszer szükségleteit. Az időtartam első alkalommal ne legyen több 2-3 napnál.
A gyermekek természethez szoktatását ne az erdei óvodában kezdjük el. Korábban már egy-egy napos tanösvény látogatáson, állatkerti programon, gyakoroltatjuk a viselkedési módokat. A gyermekek más helyzetben való szokásairól, igényeiről tájékozódhatunk a szülőktől. Az erdei óvodában rengetek élmény éri a gyermekeket, ezek befogadására akkor lesznek képesek, ha nem lesz mind újdonság számukra. Azaz az erdei óvoda hosszú megelőző pedagógiai folyamat mozzanata, amely érinti az óvodai és az óvodán kívüli tevékenységeket. Az állatok jelenlétére utaló nyomokat, az időjárás a talajra, a növényekre, állatokra gyakorolt hatását már korábban sokszor megtapasztalhatták akár sétájuk során is. A napirend egyes elemei is ismerősek számukra. Eddig is részt vettek a terítésben, az étkezések előkészítésében, s készítettek együtt ételt. Fogyasztottak már gyógynövény teákat, ismerik a helyben termelt gyümölcsöket, mézet, stb. A természetet sokféle módon fogadták be. A városban élő gyermekeknek különösen a gombákról és a talajról kevés a tapasztalatuk. Egy-egy erdei pocsolya a felfedezésre érzékenyítésére, kincskeresésre is alkalmas. A madarak, madárodúk, fészkek megfigyelése fantáziájukat, képzeletüket, utánzókedvüket is felpezsdíti. A növények formagazdagsága, a levelek, virágok, termések, a sokféleség élményszerű átélését teszi lehetővé. A növényi tejnedvekkel való festés, a természetes anyagokból való tablókészítés, a dolgok megnevezése művészi és anyanyelvi kompetenciájukat fejleszti. Az épített környezet megfigyeltetése, a házak, épületek tájba illeszkedésének harmóniájának jellemzői segítik őket a múlthoz való kötődésben, a korábbi korok kultúrájának élményszerű átélésében.
A régi falusi épületeken az éghajlathoz való alkalmazkodásra is találunk ma is érvényes példákat. Az erdei óvodában, illatolnak, kóstolnak, tapintanak, az érzékszervek fejlődnek, a megfigyelés differenciálódik, a játékok a természet befogadására, átélésére képessé teszi őket. A megfigyelés pontosságát különböző eszközökkel: távcső, nagyító, esetleg mikroszkóp használatával is növelhetjük. Az avar, a talaj, a korhadó fák megfigyelésével, a különböző érzékszervekkel való megtapasztalásával a „nehezen megfogható idő” is érzékelhető lesz számukra. Egy életközösségben mindenkinek meg van a maga szerepe, az együttműködés haszna számukra is átélhető, akár az óvodai csoport, akár a természet vonatkozásában. A természet működési rendje a körforgás, minden újra hasznosul, nincs hulladék. Ezt az óvodában nehéz, a természetben viszont könnyű megismerni. A környezethez való alkalmazkodás öltözködéssel hosszú tanulási folyamat eredménye az óvodában, ezzel szemben a természetben könnyen megfigyelhető, hogy mindenhez fényhez, hőmérséklethez, egymáshoz hogyan alkalmazkodnak az élőlények. Az erdei óvodai beszélgetések az élmények kapcsán szenzitív, hatékony tanulást eredményeznek. A természetről magában a természetben” tanulunk”, ez elbűvöli őket, így az azonosulás, az utánzásos tanulás is nagy szerepet kap. Az erdei óvodában megismert szakemberek, természetvédelmi őrök, vagy erdészek vonatkozásában is könnyű az azonosulás, a ruhájuk, a tudásuk sok későbbi óvodai beszélgetés apropóját teremtheti meg.
Módszertani bemutatók
1. sz. melléklet
Irodalom
- Benett, Steve és Benett, Ruth: Gyerünk a szabadba (365 szabadtéri játék, Alexandra Kiadó, Pécs, 1993.)
- Bihariné K.I. – Kanczler Gyuláné: Óvodai környezeti nevelés módszertana, ELTE, Bp., 2008.
- Dowding, Charles: Biokertészkedés a gyakorlatban, Cser K.,Bp., 2010.
- Labancz Gyöngyi: Óvodások környezeti nevelése, MKNE, Bp.,2004.
- Lukács Józsefné-Ferenc Éva: Megjött a tél, hull a hó, nagypelyhekben hull hó. (Flaccus Kiadó, Bp., 2010.)
- Lukács Józsefné-Ferenc Éva: Elmúlt a nyár, itt az ősz, kampósbottal jár a csősz. (Flaccus Kiadó, Bp., 2009.)
- Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia, Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Bp., 1998.
- Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia – alapvetés- 2003 (szerk.Vásárhelyi Tamás és Victor András), Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Debrecen, 2003.
- Székely Lajos: Az óvodai egészségnevelés elmélete és gyakorlata. (Egészségesebb Óvodák Nemzeti Hálózata, Bp., 1999.)
- Benett, Steve és Benett, Ruth: Gyerünk a szabadba (365 szabadtéri játék, Alexandra Kiadó, Pécs, 1993.)