A különböző jellegek rátái eltérőek lehetnek, ami következik abból az egyszerű megfigyelésből, hogy bármely két faj különbözik egyes jellegekben, de másokban nem. Bizonyos jellegek, amelyeket konzervatív jellegeknek (conservative characters) neveznek, változatlanul, vagy kis változásokkal fennmaradnak egy ős utódainak hosszú sorában. Az ember pl. megtartotta az ötujjú végtagtípust, amely a korai kétéltűekben fejlődött ki. Minden kétéltűnek és hüllőnek két aortaíve van, minden emlősnek csak a bal aortaív maradt meg.

A testméret sokkal gyorsabb evolúción esik át, pl. bizonyos emlős rendeken belül gyakorta van százszoros különbség.

A DNS-szekvencia evolúciója változatos a gének, a génszakaszok, sőt, az aminosav kódoló tripletek három pozíciójának viszonylatában.

A különböző jellegek különböző rátával történő evolúcióját egy vonalon belül a mozaikos evolúció. Az evolúció egyik legfontosabb alapelve, mivel kimondja, hogy a faj nem mint egész fejlődik, hanem részenként: sok jellege kvázi-független módon (vannak persze fontos kivételek: az együtt funkcionáló jellegek együttes evolúción esnek át. Az elv nagyban alátámasztja annak jogosságát, hogy az evolúciós mechanizmusok elméletének szellemében nem teljes élőlényeket elemzünk, hanem az egyes jellegeket, vagy akár géneket, amelyek a jelleg hátterében állnak.

A mozaik evolúciós eszméből következik, hogy pontatlan, sőt, elvileg helytelen bizonyos fajokat „fejlettebbnek” tartanunk. Egyes jellegek lehetnek „primitívek”, mások „fejlettebbek”, ha ugyanazokat az élőlénypárokat vetjük össze.