1.1. A digitális eszközök „természetessége”
| „ ... ők az első olyan generáció, amely a digitális korban nőtt és nő föl. A komputerek és a hálózatok mindent átalakítanak körülöttük, az üzleti életet, a szórakozást, a kormányzást és a többi intézményt. Ezeket a gyerekeket »bitekben fürösztötték«. Nincs bennük félsz az új technológiától, [...] mert nekik ez nem technológia. Nemzedéki szakadék helyett nemzedéki körelőnyről beszélhetünk. A gyerekek lekörözik szüleiket az »infopályán«. Először van, hogy a társadalom szembesül valami alapvető újdonsággal, s a gyerek benne a tekintély. Nevezzük őket net-generációnak."22 |
A szakirodalom az Y generáció tagjainak nevezi azokat a személyeket, akik 1976 és 1995 között vagy 1982 után születtek. (A pontos évszámhatár tekintetében még nem alakult ki konszenzus.) „Nekik már a számítógépes világ és az internet olyan természetes, mint a lélegzetvétel"24 - jegyzi meg Tari Annamária. Az új, digitális bennszülött generációnak a gondolkodási képességei Prensky szerint nagyban különböznek elődeikétől.25
Aczél Petra mutat rá a digitális kommunikációs formák térhódításának a gyermekélet társas tereire gyakorolt hatásaira: „A gyermekzsúrok zsivaját ma már nem a lovagi harc, indiánüldözés vagy társasjáték izgatott hangjai, élethű effektjei, vitája vagy drukkolása festi jellegzetessé, hanem a tévéből vagy számítógépből (de mindenesetre valamilyen képernyőfelszínről) érkező zajok. A játékkonzolok, PS2, PS3 és DS kézi játékmasinák, a megejtően sugárzó tabletek és mindenre kész okostelefonok, a számítógéppel csalogatott, digitálisan megformált elfoglaltságok megtöltik a ma gyermekének társas tereit."26 Hasonló gondolatokat fogalmaz meg a Mobilvilág. A kapcsolat és közösség új élményei című, Nyíri Kristóf által összeállított kötet: „A gyerekek számára a mobil elsősorban közösségi játék, a szemtől-szembe társas teret szervező kommunikációs csomópont. Leülnek egymás mellett, egymással szemben: mobiljukkal csoportosan tesznek-vesznek, kézről-kézre adják, egymásnak korábban kapott-küldött SMS-eket és MMS-eket mutogatnak, szenvedéllyel vitatják egy-egy szöveg vagy kép jelentését. Tanulják a multimediális kommunikáció világát. És tanulnak ebben a világban."27
A fentieknek megfelelően Samu Jánost idézve - „[h]umanióráinkra multimediális kiegészítőket nem viszünk már be; hanem minden természetes és természet előtti lesz, amit e tekintetben teszünk; így kell készülnünk, átlépni a teória, az idő határát/korlátját, hogy maradjon valami mondható, hitelesség, hogy legyen egy nyelv, ami már megvan, de az oktató azt elsajátítja, beszélni próbálja, mert az új gyermek elöl jár, jóllehet ugyanazon az úton."28
A „digitális bennszülött", azaz „az új gyermek" elöl jár annak a nyelvnek az ismeretében, amelyet a „digitális bevándorló" oktatónak el kell sajátítania. Ezt a jelenséget Prensky egy irreverzíbilis folyamat eredményének tartja. A digitális kor előtti nyelvet elavultként, sőt a pedagógiai folyamat szempontjából diszfunkcionálisként határozza meg.29 Az „új" diákok különböző szövegekben már 2001-ben is elő-előforduló elnevezéseivel kapcsolatban Prensky megjegyzi, hogy miközben az N- mint Net-generáció, a D- mint digitális-generáció immár viszonylag széles körben használatos kifejezések, ő megfelelőbbnek tartja a „digitális bennszülöttek" („digital natives") szókapcsolatot. Ezek a diákok ugyanis valóban bennszülöttek, avagy őslakók abban az értelemben, hogy anyanyelvi szinten beszélik a számítógépek, a videojátékok és a világháló digitális nyelvét.30 A Kollár József és Kollárné Déri Krisztina szerzőpáros hasonló jelentéstartományban használja a technokultúrában született kamaszok31 és a „homo informaticus gyerekek"32 kifejezést.
A digitális generációk szociológiai szempontból heterogénnek bizonyulnak. „Dacára a »digitális bennszülöttekkel« kapcsolatos, általánosnak tartott, sztereotip vélekedésnek, a hagyományos társadalmi-gazdasági dimenziók mentén hátrányos helyzetben lévő családok gyermekei hozzáférésükben, használati szokásaikban is jelentős hátrányban, lemaradásban vannak. A digitális szakadék ebben a korosztályban is létezik"33 - fogalmaz Ságvári Bence. A szerző ezt követően nyomban megjegyzi, hogy „[n]emzetközi összehasonlításban valószínűleg a legfiatalabb korosztályok azok, akik össztársadalmi szinten a legkisebb lemaradásban vannak az internethez való hozzáférés, illetve használat tekintetében. Téves lenne azonban azt állítani, hogy a gyerekek között ne lennének olyan jelentős különbségek, amelyek leginkább a családi környezetükre, lehetőségeikre vezethetők vissza."34
Hasonló meglátásának ad hangot Csepeli György, amikor megjegyzi, hogy „[k]orántsem állítható, hogy az új század első évtizedének végén felnövekvő magyar fiatalok mindegyike a digitális generáció tagja lesz."35 A szerző azonban - egy, a Nemzeti Médiaanalízis keretében végzett, a magyarországi internet-hozzáférők korcsoportok szerinti megoszlását vizsgáló és e tekintetben a fiatalabb nemzedékek elsöprő fölényét mutató szociológiai felmérés eredményeire hivatkozva nyomban hozzáteszi, hogy „[a] szociológiai vizsgálatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a többség nem marad ki az információs korszakból."36
A fiatalabb generációk tagjainak az internethasználók körében megfigyelhető dominanciájával magyarázható, hogy azok az új társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek az internetes kommunikáció különböző formáinak alkalmazása terén tapasztalhatók, nem tükörképei a már meglévőknek. „Az új egyenlőtlenségeket [ugyanis - fogalmaz a Csepeli György-Prazsák Gergő szerzőpáros -] leginkább az életkor határozza meg", vagyis „az internethasználók társadalma [...] alapvetően az életkori csoportok mentén tagolódik."37
A Kollár József-Kollárné Déri Krisztina szerzőpáros egyre szélesebbre nyíló virtuális ollóról tesz említést. Meglátásuk szerint „vannak olyan fiatalkorúak, akiknek alanyi jogon jár az információ (családi háttér, olvasás- és íráskultúra, idegen nyelvek elsajátítása), mások viszont, bármennyire is szeretnék, nem részesülhetnek az információs társadalom áldásaiból. Azok a fiatalok, akik hálópolgárokként élhetik mindennapjaikat, gyorsan felnőtté válnak, míg az információtól elzárt felnőttekre, illetve gyermekeikre végzetes infantilizálódás vár: életfogytig tartó tanulás helyett lehetséges, hogy életfogytig tartó avulás."38
A Mobilvilág. A kapcsolat és közösség új élményei című, Nyíri Kristóf által összeállított kötet a mobiltelefónia elterjedésének folyamatát tekintve a digitális szakadéknak csupán a mítoszáról értekezik.39 Kitta Gergely ellenben 2012-es magyarországi nagymintás ifjúságkutatási vizsgálatokra támaszkodva azt a megállapítást teszi, mely szerint „a szociális típusú társadalmi egyenlőtlenségek az információs megosztottságban is leképeződnek, mégpedig sajnálatos módon úgy, hogy a digitális elszigeteltség a társadalmi leszakadásnak nem egyszerűen tünete, de felerősítője is."40 Tanulmányának összefoglalásában pedig kijelenti, hogy „a teljes digitális elszigeteltségben élő fiatalok táborát nem jellemezte komolyabb lemorzsolódás 2008 és 2012 között. Vagyis - teszi hozzá a szerző -, létezik egy olyan, a fiatalok körülbelül 7 százalékát érintő csoport, amelynek a tagjai sem számítógéppel, sem internettel, sem mobiltelefonnal nem rendelkeznek."41
A különböző kontextusokban előforduló, fentebb idézett (el)nev(ezés)ek, mint például az N- mint net-, a D- mint digitális generáció, a digitális bennszülöttek nemzedéke, a technokultúrában született és napjainkban felnövekvő kamaszok, vagyis a homo informaticus gyerekek stb. (el)nev(ezés)ei hasonlóképpen funkcionálnak, telítődnek jelentéssel, avagy esetenként szabadulnak meg attól, változnak meg és időnként mutálódnak minden szinten, miként a név Derrida Khóra című esszéjének bevezető soraiban. Miként Derrida fogalmaz: „amikor egy név jön [például egy nemzedék (el)nev(ezés)e - tehetjük hozzá bátran], akkor máris többet mond, mint a név, a név mása, és egyáltalán a más, amelynek éppen a betörését jelenti be. Ez a bejelentés még nem ígér, és még kevésbé fenyeget. Nem ígér és nem fenyeget senkit."42 „Azt hiszed, ez [mármint a névadás és a névválasztás] nem olyan fontos, pedig a nevek igenis fontosak"43 - olvasható Dan Simmons Endymion című regényében. Nem véletlenül használja fel Coupland „A" generáció című regényének mottójaként a Kurt Vonnegutnak az 1994. május 8-án a Syracuse Egyetemen tartott avatási beszédéből származó alábbi, az „X"-generációnak éppen az elnevezését nem kis iróniával problematizáló, majd pedig megváltoztató, a vég alakzata helyett a kezdetét javasló alábbi gondolatait: „A média hatalmas szívességet tesz mindnyájunknak, amikor „X" generációnak nevez benneteket, nem igaz? Két kattintásra az ábécé legvététől. Ezennel elkeresztellek benneteket »A« generációnak, éppen annyira egy döbbenetes diadal- és kudarcsorozat kezdetének, mint réges-rég Ádám és Éva."44