2. TÉMA: „Méltányosság (equity)”
Az egyenlő esélyek (equity) biztosítása az esélyegyenlőségen (equality) túlmutat. Az esélyegyenlőség (equality) során a hátrányt okozó különbségtétel kizárása szükséges. Ez azonban nem elégséges feltétel a valódi esélyegyenlőség létrejöttéhez. Az elégséges feltételek kialakítása során figyelembe kell venni a társadalomban megmutatkozó különbségeket, és olyan intézkedéseket, cselekvéseket kell alkalmazni, amelyek társadalmi szinten és eszközökkel támogatottan teremtik meg mindenki számára a hozzáférést. Vagyis a társadalomban tenni kell azért, hogy az egyenlőtlen helyzetben lévőknek is valóban lehetősége legyen a felkínált javakból részesülni. Az egyenlő esélyek (equity) megnevezés a magyar nyelvben nem kellően különül el az esélyegyenlőség (equality) fogalmától, így az „equity" magyar megfelelőjeként a „méltányosság" került be a hazai - elsősorban pedagógiai - diskurzusba. A nemzetközi szakirodalom pedig egyre inkább elhagyja az esélyegyenlőség meghatározását és a méltányosság (equity) fogalomkörébe sorolja mindazokat a tevékenységeket, illetve azt a szemléletet, mely a valódi hozzáférést biztosítani tudja valamennyi társadalmi réteg számára. Vagyis önmagában még nem tekinti esélyteremtő tevékenységnek az egyenlő bánásmódot, láttatva a látszat és a valódi hozzáférés közötti különbséget. Ezzel szemben a méltányosság fogalmába soroljuk tehát mindazokat az egyenlőtlenség ellensúlyozása érdekében megvalósuló tevékenységeket, melyek valódi hozzáférést eredményeznek - bármely területen - a különböző szempontból egyenlőtlen helyzetben lévő személyek és csoportok számára. Az esélyegyenlőség témakörét oktatási területen vizsgálva azt láthatjuk, hogy az oktatási esélyegyenlőség önmagában csak azt jelzi, hogy senki sincs kizárva az oktatási szolgáltatások hozzáférési lehetőségéből. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a fizikai hozzáférés (bekapcsolódás) lehetősége biztosított a köznevelés rendszerébe. Ez a hozzáférés - az európai országokhoz hasonlóan nálunk is - jogilag is szabályozott (Egyenlő bánásmódról szóló törvény).28 A köznevelés szempontjából ez azt célozza, hogy azok a társadalmi mechanizmusok, melyek a fizikai hozzáférést korlátozzák, a lehető legkisebb mértékben érvényesüljenek. Alapvetően a látens szelekciós mechanizmusok és a direkt szegregáció az, amivel szemben lépéseket szükséges tennie az oktatáspolitikának, valamint az integrációt (együttnevelést) támogatnia, ha az esélyegyenlőséget biztosítani kívánja. De nézzük példaként az integráció kérdéskörét, mely esélyegyenlőségi szempontból azt jelenti, hogy a különböző személyeknek és csoportoknak lehetősége van másokkal közös térben és másokkal azonos módon és arányban hozzáférni információkhoz, tevékenységekhez, szolgáltatásokhoz, eszközökhöz stb. Ez a lehetőség azonban önmagában még nem feltétlenül vezet valódi hozzáféréshez, azaz méltányossághoz. A pedagógiai szakirodalom a „rideg" jelzőt használja azon integrációs helyzetekben, amikor a fizikailag biztosított együttnevelés nem jár sikerrel például a differenciáló tanulásszervezés elmaradása miatt. Láthatóan az esélyegyenlőséget hirdető, de a méltányos szolgáltatásokig nem jutó együttnevelés csak lehetőség - tényleges eredmények nélkül. A méltányosság elmaradásából adódó eredménytelenség további következménye, hogy az integratív nevelési forma társadalmi támogatottsága tovább csökken, illetve, hogy a hátrányban lévő csoportok esélykiegyenlítésének lehetőségét megkérdőjeleződik. A köznevelésben a méltányosság biztosítása érdekében szükséges személyre szabottan támogatni a tudásszerzéshez való egyenlő hozzáférést pedagógiai eszközökkel.
28 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról