A) A hódmezővásárhelyi deszegregációs program

A modellértékű státusz érvényessége
Jogszerűség: A deszegregációs program eredményeképpen megvalósult a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók arányának települési szintű kiegyenlítése. (A deszegregációs program eredményeképpen a település általános iskolái megfelelnek az IPR feltételrend­szerének.)
Hatékonyság: Települési szintű hatása volt, minden önkormányzati fenntartású ál­talános iskolát érintett.
Eredményesség: Kompetenciaeredmények javulása az önkormányzati fenntartású általános iskolákban. Szegregációs folyamatok visszafordítása.
Méltányosság: Minden önkormányzati fenntartású általános iskola tanulóját érin­tette a program.

A modellértékű gyakorlat rövid leírása
A „Vásárhelyi modell", s azon belül a deszegregációs program szembetűnően átgondolt és stratégiai tervezésre valló folyamat képét mutatja. A tervezési folyamat elején a szak­apparátus dolgozói áttekintették a legfontosabb megválaszolandó szakmai kérdéseket, problémaköröket, demográfiai tendenciákat. Az előrejelzés minél hosszabb időinterval­luma érdekében még a védőnők segítségét is igénybe vették, amikor a várandós anyák számát is felmérték. Így 7 évre előre megbecsülhették az adott tanévben várható elsősök létszámát, illetve ennek megfelelően az indítandó osztályok számát. Az indítható osztá­lyok, csoportok tudatos tervezése természetesen lehetővé tette azt is, hogy meghatároz­zák a szükséges pedagóguslétszámot a következő 7 évre.
A struktúra átalakításának egy radikális és szokatlan formája mellett döntött a város vezetése: 2007. nyarán a 11 önkormányzati fenntartású általános iskola közül egyet a ka­tolikus egyház vett át fenntartóként, 10 intézményt pedig megszüntettek (sic!), és 2007. július 1-i dátummal 5 új intézményt alapítottak. Ezzel a metódussal többek között a kör­zethatárok, a tantestületek és a tanulók összetételének a kérdését is a stratégiai célokhoz hangoltan tudták kezelni. Az újjáalapítás révén nem a meglévő beiskolázási körzeteket módosították, hanem minden új intézménynek alapvetően újragondolták a körzetét, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrált oktatásának a biztosítását prioritás­ként kezelve. Természetesen a korábban kötelező felvételi körzettel nem rendelkező is­kolák utódintézményei is kaptak körzetet.
Az átszervezés egyik legfontosabb eleme, hogy a leginkább szegregálódó iskolát meg­szüntette a fenntartó. A tanulók átíratását körültekintően megszervezte az önkormány­zat. A szülők széles körű és többszöri tájékoztatását követően szándéknyilatkozatot tehettek, hová kívánják iskolába járatni a következő tanévtől a gyermeküket. Ezen szán­déknyilatkozatok alapvetően meghatározták az iskolabezárás logisztikai munkáját - de az egyes osztályok, intézmények befogadóképességével is kalkulálniuk kellett a döntés­hozóknak. Természetesen alapvető cél volt a tanulók elosztásakor az újabb szegregációs helyzetek kialakulásának megelőzése.
A szintén szegregálódó külterületi telephelyek megszüntetését követően a gyermeke­ket iskolabuszokkal hordják be a város több iskolájába. A tanulók felügyeletét a járműve­ken pedagógusok látják el.
A tantestületek átszervezésének koncepciójában fontos szerepet kapott - sőt: az is­kolák újjáalakításának talán legfontosabb indoka volt - a pedagógusok teljesítményelvű kiválasztása. Alapelv volt, hogy a megszüntetett intézmények pedagógusai ugyanakko­ra eséllyel kaphatnak állást az új tantestületekben, mint a korábban az adott épületben tanító társaik. A megszüntetendő álláshelyek száma megközelítette a százat, így külön eljárásrendet dolgoztak ki az oktatási iroda munkatársai a létszámcsökkentés minőség­elvű, lehető legigazságosabb megvalósítására. A minden pedagógusra egységesen érvé­nyes, komplex teljesítményértékelési rendszer a pedagógusok munkájának minél inkább objektív és összehasonlítható feltárására törekedett.
A teljesítmények értékelésének folyamata négy pillérre épült. Az egyéni értékelőlapon (1) minden pedagógus értékelte a saját teljesítményét; illetve (2) a szakmai munkakö­zösség vezetője és (3) az intézmény vezetése értékelte a pedagógust. Alapvetően ezen három eredmény átlaga adta a pedagógus átlageredményét, de a rangsort kiegészítette (4) a szülői véleménynyilvánítás tapasztalata is. A szülők a gyermeküket tanító minden pedagógusról egyénenként nyilatkoztak arra vonatkozólag, hogy örülnek-e vagy sajnál­ják, hogy az adott pedagógus tanítja a gyermeküket. A szülők többsége kihasználta a véle­ménynyilvánítás lehetőségét, hiszen, több mint 2500 kérdőív érkezett vissza az oktatási irodához.
A feldolgozást követően kialakult minősítések alapozták meg a létszámcsökkentés végrehajtását. Az újjáalakított iskolák igazgatóit egy évre bízták meg az intézmények ve­zetésével, ezzel is érzékeltetvén, hogy a tantestület összeállításában, a pedagógusok és a tanulók integrálásában az ő munkájuk is a teljesítményük alapján lesz megítélve. Egy olyan helyzetet idéztek tehát elő tudatosan a döntéshozók, hogy az intézményvezetők ne a személyes szimpátiák érvényesítésében, hanem menedzserként, egy minél hatéko­nyabban működő tantestület felállításában legyen érdekeltek. (Természetesen a pedagó­gusok jelentős része az eredeti intézményében maradt, de minden iskola tantestületébe érkeztek új kollégák a bezárt iskolákból.
A deszegregációs program végrehajtása során a döntéshozók és a szakapparátus dol­gozói kiemelt figyelmet fordítottak a kommunikációra. Mind a tágabb szakma, mind az érdekháló tagjait a lehetőségekhez mérten megpróbálták előzetesen tájékoztatni a lépé­sekről, megindokolni a döntéseket, releváns esetekben megvitatni az opciókat. Termé­szetesen különböző metódusokat alkalmaztak az érintett szülők és gyermekek, a pedagó­gusok, a civil és szakmai szervezetek, illetve a közvélemény tájékoztatására.
Összességében elmondható, hogy a hódmezővásárhelyi deszegregációs folyamat si­kerének egyik kulcstényezője, hogy a programot nem külső nyomásra indították el a település vezetői, hanem ők maguk generálták. Mivel egy átgondolt és jól kommunikált vízióhoz kapcsolódó komplex stratégia része volt a program, lehetőség volt a megfelelő szakmai és társadalmi előkészítésre.

Eredmények
A deszegregációs program eredményeképpen Hódmezővásárhelyen nagymértékben csökkent a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránykülönbsége a település általá­nos iskolái között.
A deszegregációs program eredményeképpen a kompetenciaeredmények tekinteté­ben is látványos javulás mutatkozott.

Rövid történet
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Városban a tanulói létszám demográfiai okokból be­következő folyamatos csökkenésének következtében jelentősen csökkent az általános iskolás tanulók létszáma - a 2002-2006 közötti időszakban minden évben közel 200 fővel. Mivel az oktatási infrastruktúra jelentősen nagyobb tanulói létszámhoz volt opti­malizálva, a rendszerben számos diszfunkció jelentkezett.
Az egyre gazdaságtalanabbul fenntartható, instabillá váló oktatási rendszer az esély­egyenlőség érvényesülése szempontjából is negatív folyamatokat indított el. Több tan­évben előfordult, hogy egy-egy iskola nem tudott első osztályt indítani, hiszen a szülők a szabad iskolaválasztás jogával élve, a túlméretezett intézményrendszer lehetőségeit kihasználva a nagyobb presztízzsel rendelkező belvárosi iskolákat választották gyerme­keik számára. Természetesen nemcsak az oktatási minőség, hanem az iskola tanulóira általánosan jellemző társadalmi háttér is meghatározta a szülők döntését. Elmondható tehát, hogy a valós gyermeklétszámnál jelentősen nagyobb tanulói létszám ellátására létrehozott oktatási rendszer - a fenntartói szándék ellenére - több iskola esetében is a szegregálódási folyamat beindulásához vezetett. A folyamatot a településszerkezeti adottságok is felerősítették.
A település döntéshozói szimbolikus, adminisztratív és finanszírozási eszközökkel tö­rekedtek a szegregációs tendenciák visszafordítására, kevés sikerrel. A leginkább komp­lex és szakmailag átgondolt próbálkozás a Szántó Kovács János Általános Iskola HEFOP 2.1.3 pályázatának a megvalósítása volt, mely során integrációs bázisintézménnyé vált az iskola, országos szinten is az elsők között bevezetve az Integrált Pedagógiai Rendszert (IPR). Hiába adaptálták azonban az IPR-t és a professzionális tantestületi továbbkép­zéseken elsajátított módszertani kompetenciákat a pedagógusok, hiába újították fel to­vábbi pályázati forrásokból az iskola épületét, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók számaránya továbbra is növekedett.
A település vezetése, észlelve az oktatási intézményrendszer számos diszfunkcióval járó torzulását, illetve az addigi beavatkozások elégtelenségét, a struktúra radikális át­alakítása mellett döntött. Bár a reformnak nem a deszegregációs szándék volt az elsőd­leges generálója, ám a szerkezet átalakítási szempontjai között prioritást élvezett az in­tegrált oktatás települési szintű kiépítésének a célkitűzése. Hangsúlyozandó az is, hogy az átalakítás előkészítése során egyértelmű volt a döntéshozók azon szándéka, hogy ne csupán strukturális, hanem tartalmi megújulást is generáljanak. Erről tanúskodik az át­alakítás két legfontosabb háttérdokumentuma, a 2006. november 16-án elfogadott „Köz­oktatási Koncepció" és a 2006. december 13-án elfogadott „Közoktatási, feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési terv" (Közoktatási Intézkedési Terv).

A modellértékű gyakorlat megismerésének lehetőségei
A Hódmezővásárhely MJV honlapján http://www.hodmezovasarhely.hu/ megtalálha­tó elérhetőségeinken minden érdeklődő felveheti a kapcsolatot az önkormányzat mun­katársaival a további részletekre vonatkozóan.