Skip navigation

I. Környezetvédelem

I. Környezetvédelem

 

E komplex tevékenységrendszert a Környezet- és természetvédelmi lexikon így definiálja: ”Olyan céltudatos, szervezett intézményesített emberi (társadalmi) tevékenység, amelynek célja az ember ipari, mezőgazdasági, bányászati tevékenységéből fakadó káros következmények kiküszöbölése és megelőzése az ember károsodás nélküli fennmaradásának érdekében. E tevékenység tudományos alapjait elsősorban műszaki tudományok, alkalmazott természettudományok és az ökonómia képezik. Hatékonyságát és működőképességét a használók felelősségén alapuló törvényi szabályozás és intézményrendszer biztosítja.” /Környezet- és természetvédelmi lexikon 2002. 636./ A környezetvédő ember tehát

-          felelősséggel bíró – környezetetikus;

-          igényli az állampolgári részvételt;

-          anyag- és energiatakarékos szükségletei kielégítésekor;

-          egészségvédelméért aktívan cselekvő;

-          hulladékminimalizálásra törekvő;

-          életvitelét körfolyamatokba rendezi.

 

 

A környezetvédelem kialakulásáról

 

A modern kor környezetvédelmi gondolkodásmódja Rahel Carson a Néma tavasz című könyvével indult. A néma tavasz (Silent Spring 1962.) „vízió – a megmérgezett Természet borzalmairól, az intoxikáció további veszélyeiről.” (Juhász Nagy Pál Bp., 1993. 140.l.) Carlson a táplálékláncban felhalmozódó vegyszerek élővilágra gyakorolt hatását ökológiai alapművében nem csak a természetbúvár logikája, hanem a szépíró érzelmi, erkölcsi szférákat mozgósító erejével mutatta be. Könyvével századunk egyik legfontosabb vitáját és az ökológiai-környezetvédelmi mozgalmak fellendülését váltotta ki. 

 

Nem sokkal később 1968-ban A. Peccei vezetésével megalakult a Római Klub, jeles tudósokból, közéleti szereplőkből, gazdasági szakemberekből. A Római Klub megbízásából rendszerszemléletű, tudományos világmodellek készültek. A Meadows házaspár és Forrester vezetésével elkészült első modell 99 változó segítségével modellezi a társadalom működését. Ilyenek pl. a munkaerőlétszáma, népsűrűség, születések száma, a föld átlagos használati ideje stb. A különböző feltételek közepette a jövő különböző lehetőségeit prognosztizálták, amint az alábbi ábra is mutatja.

1. ábra /Kerényi 2003. 435./

 

A növekedés határai című jelentésükben a zéró növekedés teóriáját állították fel, mely szerint a termelés a (nyersanyagvagyon kimerülése, és a fogyasztás, szennyezés növelése, népességszám növekedés) egyre rosszabb környezeti állapotot eredményez, amely különböző tevékenységek korlátozó tényezőjévé válik. Változatlan körülmények között pedig a XXI. sz.-i hanyatlás, a krízis elkerülhetetlen. A 90-es években készült modellek kissé pozitívabb jövőt jósoltak. Elsősorban az új technológiák bevezetése és az új magatartás, jog- és intézményrendszer kiépülésére alapozva. A fenntarthatóság jegyei is beépültek már ezekbe a modellekbe, a változtatás viszont egyre sürgetőbb igény lett. A növekedés határain túl című könyvükben megállapítják, hogy a világ már az ökológiai túllövés állapotában van: azaz a természeti erőforrásokból már többet használ, mint amennyi azokból megújulni képes. A gabonatermelés, a tengeri halászat már korlátozott, a természeti katasztrófák sokasodnak, a konfliktusok az édesvíz igények és a fosszilis anyagokért erősödnek.

 

A növekedés határai 30 év múltán (2004) megállapítják, hogy az túllövésből keletkező kár még csökkenthető.  Elemzéseikkel a politika számára is jelezni kívánják, hogy az emberiség nem jó úton halad, ösztönözni kell a világ polgárait tetteik és döntéseik hosszú távú következményeinek számbavételére. Kiemelik a tudósok és a diákok szerepét: „Elemzésünk akkor éri el célját, ha rábírja a globális társadalom polgárait arra, hogy elgondolkozzanak a globális fizikai korlátok mibenlétéről, hogy azokkal kapcsolatban informáltabbak legyenek, és jobban tiszteljék a korlátokat, melyek oly fontos szerepet játszanak majd életükben.” (Meadows, 2005, 19.)

 

1972-ben a növekvő környezeti problémák is indukálták az ENSZ Stocholmban megrendezett első környezetvédelmi konferenciáját. A képviselők nagy száma is bizonyította a globális összefogás szükségességét, ahogyan a „Csak egy Földünk van” című összefoglaló, előkészítő tanulmány is. Az elfogadott 26 irányelv közül sok mára már beépült az egyes nemzetek alkotmányába (pl. az egészséges környezethez való jog) vagy a közgondolkodásban jelenlévő elv lett (fenntarthatóság). A konferencia hatására nemzeti és nemzetközi intézményrendszerek épültek ki, nemzetközi egyezmények születtek. A későbbi akcióprogramok az Európai Unióban ennek következményei. Megalakult az ENSZ Környezeti Programja, amelynek kezdeményezésével nemzetközi egyezmények, szervezetek jöttek létre. Megerősödtek a civil mozgalmak. Június 5-ét a konferencia Környezetvédelmi Világnappá, a végzett munka számvetésének napjává tette.

 

A hetvenes években bekövetkező változások ellenére a környezetpusztítás, az integrált környezetvédelem, a gazdasági szabályozók, technológiák hiányosságai miatt tovább folytatódott. Az előre jelzett globális problémák (savasodás, üvegházhatás, ózonhiány) jelentősebbé váltak. Környezeti katasztrófák sokasága (Seveso: Olaszország, Bhopal: India, később Csernobil) kényszerítette ki a műszaki-technológiai váltást, a környezetbiztonság felértékelődését. A környezetvédelmi ipar előretörése nem csak környezeti, egészségi, hanem munkahelyteremtő jelentőségű is.

 

A globális szemlélet terjedését Loveloch, J. E (1979) Gaia-elmélete is elősegítette. Az egyre elfogadottabb elmélet szerint a Föld szférái bonyolult kölcsönhatásuk révén szabályozzák egymást, ebben a szabályozásban a bioszférának elsőrendű szerepe van. Lovelock szerint „A bioszféra valószínűleg több mint csupán a természeti környezetet alkotó talajon, vizekben és levegőben élő szervezetek összessége.” A Föld élő anyaga, valamint a légkör, az óceánok és a Föld felszín olyan együttes összetett szervezetnek tekinthető, amely képes bolygónkat az élet számára megfelelő állapotban tartani. 1981-ben jelent meg Lester R Brown Egy fenntartható társadalom építése. Ebben meggyőző erővel fejti ki, az azóta általánosan tapasztalt és elfogadott nézetet, miszerint a környezeti problémák, a társadalmi és gazdasági kérdésekkel együtt oldhatók meg.

 

Az ENSZ 1983-ban létrehozta a Környezet és Fejlődés Világbizottságot, amelynek vezetője Gro Harlem Brundtlang Norvégia miniszterelnök-asszonya lett.  Közös jövőnk című jelentése, amely a fenntartható fejlődés (fenntarthatóság: sustaniable development) feltételeinek megteremtésében látja biztosíthatónak az emberiség jövőjét. A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítéseinek lehetőségeitől.

A Bergeni Konferencia a fenntartható fejlődés megteremtésének lehetőségeivel foglalkozott. Megfogalmazódott a környezetvédelem egyik alapkövetelménye az elővigyázatosság elve. A környezetvédelmi intézkedési tervek kidolgozása követendő példává vált. A különböző civil és politikai szervezetek elfogadottságában nőtt a környezetvédelmi programok alapján való megítélés. (Sajnos hazánkban ez még ma sem jellemző.)

 

1992. júniusában Rio de Janeiróban 178 ország képviseltette magát az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján. A konferencia által elfogadott nyilatkozat (Horváthné Papp Ibolya, 1999, 124-128.) 27 általános elve a fenntarthatósághoz való közelítés követelményeit sorolja fel.

 

Öt dokumentumot vitattak meg Rióban:

-          Agenda 21.;

-          Föld Charta;

-          Biodiverzitás megőrzéséről;

-          Atmoszféravédelemről;

-          Trópusi őserdők védelméről.

 

A konferencia eredményét leginkább az Agenda 21 akcióterv jelenti, amelynek ellenőrzője a Fenntartható Fejlődés Bizottság. A biodiverzitás megőrzése, a klímavédelem, a trópusi esőerdők védelmének elfogadását a résztvevők közötti nagy érdekellentét megakadályozta. A globális összefogás elmaradt. Az észak-dél, gazdag-szegény ellentét megakadályozta az ésszerű kompromisszumot, amelynek következményeként (is) a különbségek a 90-es években még tovább nőttek. 2002-ben Johannesburgban a Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó a globális társadalmi gondokra fókuszált, ugyanazokat a kérdéseket tárgyalták újra, mint Rio de Janeiróban, de a környezet állapota azóta is romlott.

 

A (Rió+10) fő feladata a szegénység elleni küzdelem eszközeinek megtalálása lett. A Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó 20 ezer hivatalos résztvevője, sok-sok vitája, kevés eredménye egyaránt jelezte a globális természeti, társadalmi és gazdasági gondok megoldásához szükséges globális összefogást, és a fenntarthatóság megvalósulásának nehézségeit. Ezen nehézségek az érdekek nagy eltéréséből, a termelés- és fogyasztás, növekedés kényszeréből, az elosztás igazságtalanságából egyaránt következtek. Tetézi a gondot, hogy fejlődés címén növekedni (leginkább mennyiségi vonatkozásban) kívánatos sok érdekcsoportnak. Nem csak elméleti a kérdés: lehet-e véges glóbuszon „végtelen” növekedés? Pl. ha az USA polgárainak 70-es évekbeli átlag életszínvonalán kívánna élni 7 milliárd ember, legalább még egy Földre szükség lenne.

 

A szűk üzleti, egyéni érdekeket képviselő viták szinte megbénították a konferenciát. A Rio+20 találkozó még ennél is nagyobb csalódást okozott a környezetért aggódó embereknek.

 

A környezetvédelem alapelvei:

-          Az egzakt megismerés elve;

-          Az élet tiszteletének és védelmének elve;

-          A kórok megelőzésének és megszüntetésének elve;

-          A visszaforgatás elve;

-          A takarékosság elve;

-          Az elővigyázatosság elve;

-          Az alkalmazkodás elve;

-          A fenntartható fejlődés elve;

-          A környezetvédelem tervszerű alakításának elve;

-          Az állam felelősség- és kötelezettségvállalás elve;

-          Az egyéni és kollektív társadalmi részvétel elve;

-          Az együttműködés elve;

-          A nemzetközi együttműködés elve;

-          Az életminőség javításának elve;

-          A távlati gondolkodás elve;

-          Az információk szabad áramlásának elve.

 

 

Kérdések

1. Miért van a nőknek és az ifjúságnak különleges szerepe a fenntartható életmódra való visszatérésben?

 

2. Mit jelentenek a következő fogalmak?

- ökológiai lábnyom

- harmonikus fejlődés

- Föld eltartó képessége

 

3. Mi a különbség a megelőzés és az elővigyázatosság elve között?

 

 

Teendők

A környezetszennyező, élőhelyeket megszüntető életvitel sürgős felülvizsgálatára van szükség, hisz a szemünk láttára bekövetkező hatodik nagy kihalás okait – ellentétben a bizonytalan földtörténetiekkel – pontosan ismerjük.

Ez az ok pedig maga az ember, aki elsősorban nem korlátlan szaporodásával (hisz eltartani képes lenne a Föld), hanem korlátlan önzésével, rövidlátásával. Sapiens voltunk ellenére feláldozzuk fajok sokaságát, erőforrásainkat, életfeltételeinket (vizet, levegőt, talajt) rövid idejű haszonért, múló divatból, a fogyasztás sürgető kényszerében. A tét óriási, ezért a XXI. század nyugati civilizációkon szocializálódott emberének a természet törvényeinek megismeréséből fakadó ökológiai gondolkodásmódja indukálja a megfelelő stratégiát.A nyugati civilizációban is kialakulóban van egy új fajta természetetika. Aldo Leopord Föld etikája „kibővíti a közösség határait, magába foglalja a talajokat, vizeket, növényeket és állatokat, vagy gyűjtőértelemben a földet. A Föld etika a Homo sapiens szerepét megváltoztatja, a földközösség hódítójából annak egyszerű tagja és polgára lesz. Ez magában foglalja a társak iránti tiszteletet, és a közösség, mint olyan tiszteletét is.” (Ehrlich 1995. 79.l.)

 

 

Az ember hatása a környezetére

Múltunk

 

Ismereteink szerint a legrégebbi kőeszközök 2,5 millió évesek, az eszközkészítés a pattintott kőkorszakban (1-1,4 millió évvel ezelőtt) már fejlettebb. A tűz használata a fehérjedúsabb táplálékot is jelentette. Az élelem adott helyen való kimerülésével a közösségek továbbvándoroltak. Környezetükre gyakorolt hatásuk kismértékű és kis kiterjedésű. A természet regenerációja gyorsan végbemehetett. A paleolitikumban (10-20 ezer évvel ezelőtt) egyes közösségei letelepedtek, ezáltal mind a közösség mind a földrajzi környezet gyors ütemben változik. Mindössze tízezer évvel ezelőtt elkezdődött a növénytermesztés és az állatok háziasítása, a környezetben található erőforrások felhasználása. A fakitermelés, erdősítés biztosította a lakóhely a ház, a település fölépítését és élelmiszertermelést.

 

A lokális hatások mellett regionális hatások is jellemzővé válnak. A bioszférára gyakorolt hatás a biológiai sokféleség csökkenése, és a kőzetburok talajainak anyagkörforgalom változása. A réz – még inkább a bronzkorban erőteljesebbé válik a munkamegosztás, egyre nagyobb jelentőségűvé válik az árucsere, a kereskedelem, növekszik a településméret, városállamok jönnek létre. A Tigris és Eufrátesz vidékén az öntözés és a túlhasználat miatt regionális katasztrófa következett be és a sumer kultúra hanyatlásnak indult. A mükénéi kultúra pusztulását is a talajok kimerülése okozta. A vaskorszak, a görög és római kultúra virágzása a mediterrán erdőségek teljes kiirtását eredményezte. A településméretek növekedésével (Róma fénykorában 1 millió lakosú) újabb környezeti gondok – szennyvíz, hulladékproblémák – jelennek meg. Nem elhanyagolható szempont a fenntarthatóság vonatkozásában sem, hogy a rómaiak vízvezetékei vagy éppen a cloaca maxima (szennyvízvezeték) ma is működőképes. Mindeközben mai világunk az egyszer használatos, eldobható tárgyak, eszközök korszaka. Ismeretesek olyan érvek is, mely szerint a Római Birodalom bukásához az ólomból készült vízvezetékek általi mérgezés is hozzájárult.

 

A túllegeltetés, a mocsárlecsapolások, a talajerózió, az erdőirtás a népesség számának növekedésével párhuzamosan zajlik a középkor Európájában. A nagy földrajzi felfedezésekkel a környezetkárosító tevékenységek elterjedtek az egész Glóbuszon. Nem csak áldás a fajok földrészek közötti szándékos és nem szándékos cseréje, hanem átok, sokszor a bennszülött fajok rendkívül gyors kipusztulását eredményező veszteség. (Az európai ember fajtársaival szembeni etikátlan magatartását most nem is elemezzük.) Az ipari forradalom következményei előbb lokálisan a nagyvárosokban érzékelhetők, majd regionálisan az iparosított vidékeken és környezetükben. A XX. század második felében pedig globális környezeti problémák sokasága jelenik meg. A természet jelzéseinek (indikációjának) figyelmen kívül hagyása miatt, az 1900-as évek közepére a környezeti károk oly mértékűvé váltak, amelyek már a gazdaságra, a termelésre, az egészségre, az életminőségre is jelentős negatív hatással voltak. Így az új fogalom és tevékenységrendszer, a környezetvédelem megszületése törvényszerű volt.

 

Kérdések

1.         Keressenek történelmi példákat nagyobb lokális és regionális szennyeződésekre!

2.         Milyen okai és következményei voltak ezeknek?

3.         Miért érték a biológiai sokféleség?

 

 

Sorskérdéseink

Az emberiség egyik legnagyobb kihívása a jelenlegi 7 milliárd és a 2050 körül 9-10 milliárd ember ellátása élelemmel. Esélye erre akkor van, ha fenntartható módon gazdálkodik. A környezetkímélőbb gazdálkodás a tápanyag-utánpótlásban a humusz (szerves trágya, zöldtrágya, komposzt) pótlásáról gondoskodik. A műtrágyák használatakor az elővigyázatosság elvének megfelelően az adott talajhoz szükséges minimális bevitelre figyelve. Optimális a gyökérzónába juttatás. A termesztett növénykultúrák környezeti igényeinek és a talaj tulajdonságainak szinkronban kell lenni. A tudományok közül a vegyipar, a növénynemesítés, az ökológia, a biotechnológia szerepe és felelőssége növekszik. A transzgénikus, genetikailag módosított élelmiszerek fogadtatása nem egyértelmű. A monokultúrák helyett a biológiai változatosság növeli a kultúrák ellenálló-képességét. A biológiai védekezés, a természetes eredetű növényvédőszerek nem csak környezetkímélőek, hanem gazdaságosabbak is lehetnek.

 

A biogazdálkodás az élelmiszerbiztonság szempontjából is fölértékelődik. A környezeti ártalmak jelentős része (becslések szerint 40 %-a) az egészségtelen táplálkozásból adódik. Bizonyos fajta rákos megbetegedések visszaszorításában, az életminőség javításában a biotermékek fontosak. Magyarországon 1992-ben 3500 hektáron folyt biogazdálkodás, a 90-es évek végén kb. 15 000 hektáron. A biogazdálkodás munkaigényesebb, így szerepe a munkaerő-gazdálkodás szempontrendszeréből sem elhanyagolható.

 

Az agrárrendszerek természetes ökoszisztémáktól eltérő működését Vida Gábor (2001) összehasonlítása alapján mutatjuk be. Az ábrák jól szemléltetik, hogy a természetes rendszerek anyagforgalma zárt, míg a mesterségeseké nyílt, és a nap energiáján kívül egyéb energiaforrásokat igényel.

2. sz. ábra: Természetes ökoszisztéma /Vida 2001. 82-83./

3. sz. ábra: Agrár ökoszisztéma /Vida 2001. 82-83./

4. sz. ábra: Urbán ökoszisztéma /Vida 2001. 82-83./

 

A gépesítés előnyei elveszhetnek a monokultúrákra specializálódott és gyorsan elterjedő kártevők pusztítása miatt.  A zöld forradalom növényfajtáit öt-nyolc évenként újakra kellett cserélni. A modern mezőgazdaság anyagciklusai nyíltak, ezek természeteshez való közelítése gazdasági és környezetvédelmi érdek. A természetes ökológiai rendszerek közül a legnagyobb diverzitású, legösszetettebb, legnagyobb produkciójúak az erdők. A mérsékelt övi erdők szerepe a talaj megújulásában a humuszképzésben is fontos. A világ erdőinek kipusztítása mégis globális jelenség, 8-10 ezer évvel ezelőtt 62,2 millió km2-t borítottak, 2000-re területük 38,66 millió km2 –re csökkent. A tendenciát az alábbi ábra is mutatja.

5. sz. ábra: Az erdőirtás mértéke az 1980-as és 1990-es évtizedben /Rakonczai,  én., 163./

 

 

A bioszféra változása, a természetvédelem fontossága

„A mai természetes ökoszisztémák csodálatosan összefüggő szabályozott rendszerek, melyek képesek kivédeni a zavarások egy részét, főleg azokat, amelyekkel hosszú fejlődésük során többször is találkoztak. Ez a csodálatos rendszer, ha módunk van mélységében megérteni, célszerűségét felfogni, legtöbb kutatót a természet leigázása helyett inkább annak tiszteleté­re ösztönzi, melyen át a természetfeletti gondviselésre vagy az evolúciós kreativitás elfogadására, esetleg mindkettőre gon­dol. Racionálisan is belátható, hogy például a szárazföldi öko­szisztémák szerveződése miként alakulhatott vak próba-sze­rencse módszerrel is négyszázmillió éves hosszú története során. Ennek köszönhetően bőven volna mit eltanulni a ter­mészettől még nekünk, értelmes, tudattal rendelkező embe­reknek is.” (Vida, 2001, 65.)

 

A letelepedett, növénytermesztésre, állattartásra áttérő emberiség egyre nagyobb mértékben és bővülő területen alakította át a természetet. A Földközi-tenger szigetvilágának kopársága jelzi, hogy az archaikus civilizációk is visszafordíthatatlan károsodást okoztak környezetükben. A középkor háborúi újabb erdőveszteséggel jártak. A földrajzi felfedezésekkel megkezdődött a növény- és állatfajok kontinensek közötti vándorlása. A kedvezőtlen hatások az ipari társadalmak hatására fölgyorsultak. Évmilliók alatt összecsiszolódott életközösségek (erdők, lápok, gyepek) helyét a mezőgazdasági kultúrák (később hatalmas monokultúrák), iparterületek, városok foglalták el. Az élőhelyek megszűnése, visszaszorulása töretlenül zajlik ma is. A környezetszennyezés az élőhely beszűkülése együttesen a fajok, életközösségek sokaságának (napjainkig kb. 10 ezer faj) rohamos kipusztulását okozta. A természet gátlástalan igénybevétele a XX. század második felében a természeti erőforrások és javak hiányához, nyersanyag és energiaválságok sorához vezetett. Korábbi természetes környezeti feltételek (jó levegő, tiszta víz, termékeny talaj) váltak hiánnyá. A természettől ingyen kapott javak és szolgáltatások váltak a gazdaságkorlátozó (limitáló) tényezőjévé. A környezetbiztonság, az egészséges étel és a víz előállítása egyre nagyobb költséggel járó tevékenységgé vált. Örökkévalónak hitt természeti értékek (források, tavak, stb.) pusztultak el, hihetetlenül rövid időintervallumban. A hiánnyal a természeti értékek felértékelődtek. A tudomány (elsősorban az ökológiai, populációgenetika) fejlődésével, az ökológiai gondolkodásmód terjedésével a természeti rendszerek nélkülözhetetlensége bizonyítottá, elfogadottá válik. Nem csak a természet javainak, hanem az ökológiai szolgáltatások pótolhatatlanságát is felismertük. Az ember kezdi felismerni, hogy a természetes élővilág, a természeti erőforrások, az élettelen természeti képződmények olyan természeti érték, amelynek fennmaradása fontos érdek, és amelyek fennmaradása az emberiség tevékenységétől függ.

 

Földünkön 1,8 millió fajt ismerünk. A lehetséges fajok számát további 4-40 millióra becsülik. A megismert növényfajok (250 ezer) közül 11 %-uk veszélyeztetett, a kipusztulás közelébe került. A madárfajok közül leginkább veszélyeztetett a daru (nálunk sajnos már és még nem költ), a papagájok, nyíltvízi tengeri madarak (pl. albatroszok), az énekesmadarak sokasága. Az emlősfajok negyedét a kihalás veszélye fenyegeti (patások, rovarevők, erszényesek, cetfélék, húsevők).

 

 

6. sz. ábra: Veszélyeztetett fajok száma /Dr.Pájer, 2002, 14./

 

 

Kérdések

  1. Milyen sebességű napjainkban a fajok keletkezése és kihalása?
  2. A Vörös Könyvből gyűjtsön olyan fajokat, amelyek kihaltak a Kárpát-medencéből!
  3. Nézzen utána, hogy mi a Boszféra2?

 

 

A védelem lehetőségei

A védett területek kijelölésével a természeti értékek védelme konkrét, kijelölhető földrészlet védelem alá helyezésével lehetséges. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió /IUCN/ a védett területeket hatféle kategóriába sorolja:

 

  1. Kizárólagosan természeti rezervátum /érintetlen terület
  2. Nemzeti Park
  3. Természeti emlék
  4. Élőhely és/vagy fajok fenntartását szolgáló területek
  5. Védett szárazföldi/tengeri tájak
  6. Kezelésbe vont természeti erőforrás-védelmi terület

/Dr.Pájer 2002. 32./

 

Legnagyobb összefüggő területek a nemzeti parkok, amelyek egy-egy nagyobb földrajzi térség, ország jellemző, sajátos természeti tájait, ökoszisztémáit, azok működését hivatottak megőrizni. Feladatuk a szemléletformálás, bemutatás, tudományos kutatás, ökoturizmus elősegítése. Az erdőrezervátumok, mint a legveszélyeztetettebb életközösségek képviselői lehetővé teszik a természetes folyamatok megismerését. Legfeljebb természet közeli erdőgazdálkodás engedélyezett a védőzónájában. Hazánkban a kiemelt természeti oltalom a nemzeti parkok mellett a tájvédelmi körzetekre, természetvédelmi területekre és a természeti emlékekre terjed ki. Listájuk: http://www.termeszetvedelem.hu/orszagos-jelentosegu-egyedi-jogszaballyal-vedett-termeszeti-teruletek.

 

A védett fajok listáján növények, állatok és gombák, zuzmók és hangyabolyok szerepelnek különböző pénzben kifejezett (2000 forinttól - 1 millió forintig) természetvédelmi értékekkel. A védett és fokozottan védett fajok listája: Adatbázis – Védett fajok

http://greenfo.hu/adatbazisok/vedett-veszelyeztetett-fajok.

 

 

 Az UNESCO 1972-ben Párizsban alkotta meg a Világ Kulturális és Természeti Örökségéről Szóló Egyezményét. Olyan területek kerülnek a világörökség listára, amelyek természeti vagy kulturális értékei az egész földi élet illetve civilizáció szempontjából kiemelkedő jelentőségűek is, az emberiség közös kincsét alkotják.(Világörökségi lista: http://www.vilagorokseg.hu/portal/vilagoroksegrol.php?idt=20070131183719)

 

Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozással vállalta, hogy a közösségi jelentőségű természetes élőhelyeket, valamint állat- és növényfajai védelmében területeket jelöl ki, amelyek így az EU ökológiai hálózatának, a Natura 2000 hálózatnak a részeivé váltak. Magyarország területének így közel 21%-a lett Natura 2000 terület. Az eredeti védett területeink nagy része került be a hálózatba, de még ezeken kívül további kb. 1.2 millió hektár kapott uniós védettséget. (Natura2000: http://www.natura.2000.hu/hu)

 

Kérdések

1.         Mi a szerepe a NATURA2000 területeknek?

2.         Miért fontosak az ökológiai folyosók?

3.         Mit jelent az aktív és passzív természetvédelem?

4.         Sorolja fel a természetvédelmi területek feladatait!

 

 

 

A légkör globális problémái

A légkör összetétele az elemek körforgása miatt, emberi hatásoktól függetlenül, viszonylag állandó.

7. sz. ábra: A légkör globális problémái /Móser  1997. 102./

8. sz. ábra: A légkör globális problémái /Móser  1997.104./

 

A litoszférából, hidroszférából és bioszférából különböző elemek és vegyületek kerülnek a légkörbe. Többségük a levegő összetételében csak lokális (por, korom, pollen, víz stb.), illetve regionális (kén-dioxid, víz, hamu stb.) változást eredményez. A légkörben lejátszódó folyamatokat, a mikroklímát a levegő minőségét, a komfortérzetet jelentősen befolyásolhatják. Ezen változások rövid élettartamúak, mert az aerosolból a levegőbe került természetes vagy antropogén eredetű kibocsátott anyag (emisszió) nedves kimosódással, vagy száraz ülepedéssel visszajut a föld felszínére. Globális változás a levegő összetételében mindössze néhány komponens vonatkozásában figyelhető meg (szén-dioxid, metán, halogénezett szénhidrogének, a felsőbb légrétegekben ózon). Ez a kis méretű változás mégis képes jelentős eltéréseket kiváltani. Ennek oka a Napból érkező, elnyelődő és visszaverődő sugárzási viszonyok összetettsége. Ugyanakkor a levegő a legmobilabb szállító közeg, benne gyorsan és nagy távolságra elszállítódhatnak az anyagok (transzmisszió). A következő ábra ezt világosan mutatja.

9. sz. ábra: A légkörben lejátszódó folyamatok /Rakonczai én. 74./

A légkör hőmérséklete a Napból érkező sugárzás áteresztett és visszavert része egyaránt meghatározó. A Földfelszínre érkező sugárzás a felszínen lévő anyagokkal való kölcsönhatás során hősugárzássá (hosszú hullámhosszú sugárzássá) alakul. Ennek köszönhető, hogy Földünkön -18 oC helyett 33 oC-al magasabb az átlaghőmérséklet. A különböző tevékenység következtében ( a szén, kőolaj elégetése, a rizstermelés, bányászat, állattartás ) megváltozott az üvegházhatású gázok mennyisége, leginkább a szén-dioxidé és a metáné. A nitrogén-oxidok által okozott üvegházhatás (közlekedés, műtrágyák) sem hanyagolhatók el.

 

10. sz. ábra: Üvegházhatású gázok

 

11. sz. ábra: nitrogén-oxidok által okozott üvegházhatás

12. sz. ábra: A szén-dioxid mennyisége 2100-ban

 

 

13. sz. ábra: A légkör szén- dioxid koncentrációjának növekedése /Rakonczai  én.76-78/

 

A freonok ózonbontó hatásuk mellett üvegházhatással is bírnak, bár termelésük dinamikusan visszaesett. Felhasználásuk azonban még a fejlett világban is motivált (pl. klímaberendezések) az illegális kereskedelemben).

14. sz. ábra: A Föld átlaghőmérsékletének alakulása 1880 óta /Rakonczai én.80./

 

A globális felmelegedést tények támasztják alá, mégis a tudomány képviselői között is komoly vita van emberi tevékenység mértéke és a természetes ingadozás kérdésében. Tény, hogy az optimista számítások (jóslatok) a XXI. sz. végére számos tengerparti települést, termőföldeket érintő veszteségekről szólnak. Félméteres tengervízszint emelkedés 92 millió ember lakóterületét szüntetné meg. Az ENSZ bizottsága (IPCC) 6 Co-os növekedést sem zár ki.

 

Még az édesvízvesztést, a hőháztartás változását, a jégtakaró csökkenését is felülmúlhatja a sivatagosodás növekedéséből adódó gazdasági kár, és társadalmi problémák sokasága, az éhínségtől a helyi háborúkig. A sivatagosodás leggyakrabban az ökológiailag labilis területeket veszélyezteti. A kis termékenységű vidékeken a népességnövekedésből származó igénybevétel (legeltetés, túllegeltetés) mellé az éghajlat kis mértékű változása is elégséges a visszafordíthatatlan folyamatok elindításához.

 

A közelebbi és távolabbi jövőért felelősséget érzők már ma is tapasztalható lokális és regionális negatív hatások mellett, - nem is túl távoli –globális katasztrófa lehetőségére is figyelmeztetnek. A közelmúlt tudományos eredményei alapján tudható, hogy az éghajlati ingadozások gyakoriak voltak a Földön. Ezek lehetséges okai az óceáni medencék közötti áramláskör, a Broecker-féle szállítószalag leállása és újraindulása. Ezt az áramlásrendszert az óceán változó hőmérséklete és sótartalma tarja fenn. A sótartalom lecsökkenése a globális felmelegedés miatt felolvadó sarki jégtakaró hígító hatására következne be, leállítaná az áramlást. Ennek következménye rövid időintervallumban akár 5-10 fokos ± eltérés, annak összes ökológiai és gazdasági következményével. A sarkvidéki jégtakaró „rohamos” olvadásakor bekövetkező vízszintemelkedés önmagában is katasztrofális lehet a tengerpartok élővilágára, még inkább az emberiségre.

 

Az elmúlt száz év 0,6 oC-os hőmérséklet emelkedése a közgondolkodásunkra is hatással volt. Tudományos konferenciák sokaságát rendezték e témakörben, a médiában is szinte naponta emlegetik. A Riói Konferencián elfogadott ENSZ Éghajlat változási keretegyezmény a nagy érdekellentétek miatt nehezen létrejövő sajátos kompromisszum. Az Európai Unió a szén-dioxid kibocsátás 1990-es szintre való önkorlátozását vállalta 2001-re. Nehezen, de adódtak követői is. A nemzetközi klímakonferenciák, felelős döntéshozók részvételével rendszeressé váltak. A Kiotói jegyzőkönyv, az EU és 38 önálló ország kötelezettség vállalásait tartalmazza. Az emissziós korlát a CO2-n kívül a CH4, N2O, HFC-k, PFC-k, SF6 vegyületekre is vonatkozik, amelyeket CO2 egyenértékre számolnak át. A hatféle gáz kibocsátás arányai változtathatók, a CO2 lekötés növelése (erdősítés) is beszámítható. Több ország együttesen is elszámolhatja eredményét. A rugalmasság ellenére az eredmények ellentmondásosak. Az emisszióval való kereskedelem joga etikai kérdéseket is érint. Ugyanis a gazdag ország megvásárolhatja, a szegény ország pedig „kénytelen” áruba bocsátani CO2 kvótáját. Az alábbi ábra a legnagyobb széndioxid termelők részesedését mutatja be.

 

15. sz. ábra: A CO2 kibocsátás és a Kiotóban meghatározott célok /Rakonczai én. 96./

 

Az Európai Unió újabb vállalása az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képest 20 százalékos csökkentése, a megújuló energiaforrások arányának 20 százalékra való növelése a teljes energiafogyasztásban, illetve az energiahatékonyság 20 százalékkal történő növelése. (http://eu.kormany.hu/europa-2020-strategia)

 

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) elkészítését az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló rendelkezése írja elő. A nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban, első alkalommal a 2008−2025 időszakra kellett kidolgozni az éghajlatváltozási stratégiát. (http://www.kvvm.hu/cimg/documents/nes080214.pdf)

Mivel Magyarország éghajlati sérülékenysége európai léptékben is jelentős, ezért szükségessé vált a klímastratégia megújítása.

Az Országgyűlés 2012 decemberében módosította az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvényt.

„A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia kitér az éghajlatváltozást kiváltó folyamatokra, a hatásokkal kapcsolatos hazai kutatások eredményeire. Meghatározza az üvegházhatású gázok hazai kibocsátásainak csökkentésével és az éghajlatváltozás hazai hatásaihoz való alkalmazkodással, valamint a hazai hatásokra való felkészüléssel kapcsolatos feladatokat.”

(http://nak.mfgi.hu/sites/default/files/files/NES_final_131016_kikuld_kozig_egyeztetes.pdf)

 

 

Ózon

Az elnéptelenedő ausztráliai tengerpartok, a dél-amerikai halászok és legelő állatok szem és bőrbetegségei, az Európában is rohamosan növekvő bőrrák, a „sokfaktoros” naptejek magas ára és forgalma jelzik az „ózonlyuk” következményei a helyi gazdaságra éppúgy, mint az életvitelre, életminőségre.

 

16. sz. ábra: Az ózon vertikális eloszlása a légkörben /Rakonczai  én. 99./

 

Az ózón fotokémiai reakció során képződik a stabilabb kétatomos oxigén molekulából. Legnagyobb mennyiségben az UV tartományban gazdag fény hatására legnagyobb arányban a trópusi területek felett a sztratoszférában található. A földtörténet hosszú ideje alatt a keletkezés és bomlás egyensúlyhoz közeli állapotot eredményezett. Az ózon koncentráció a légkörben függőleges és szélességi körök irányában, és évszakonként is változik. A légköri áramlások miatt az évi maximum érték a trópusi területek felett 250-260 Dobson, az Északi-pólus felett 440 D, Déli-sarkvidék felett 300 D körüli érték. Az ózon kettős szerepű, felszínközeli üvegházhatású, oxidáló, mérgező gáz. (Már 0,5 mg/m3 koncentrációban fizikai, szellemi zavarokat okoz az emberben.) Fotokémiai reakciók résztvevőjeként, meleg napokon keletkezik, elsősorban városokban, a közlekedés miatt megnövekedett nitrogén-oxidok társaságában. A Los Angeles típusú szmog szereplője. Az ózón sztratoszférában való jelenléte az élővilág (ember, állatok, növények) egészségének védelme érdekében szükséges. Mennyisége itt időszakosan – sajnos – csökken. Troposzférában való jelenléte erélyes oxidáló tulajdonsága miatt az élővilág számára is káros, mennyisége urbanizációs hatások miatt is nő. Az ózon nagy szerepet játszott a kémiai evolúció és az élővilág hajnalán is. Az ózon mennyiségének változását műholdas mérések tették észrevehetővé, a 70-es évektől kezdődően. Ugyanekkor ismerték fel a halogénezett szénhidrogének ózonpusztító hatását a magas légkörben jelenlévő UV sugárzás hatására. A kis reakciókészséggel, ezáltal hosszú élettartalommal rendelkező ózonbontó gázok előnyös tulajdonságuk miatt széles körben, nagy mennyiségben kerültek felhasználásra (hűtőgépek, klímaberendezések, sprék hajtógázaként, habosítóként stb). Éppen ezen előnyös tulajdonságuk miatt a légkörben is sokáig megmaradnak, és a nagyobbrészt Déli-pólus fölött képződő sztratoszférikus felhőkben összegyűlnek. A tavaszi felmelegedéskor innen felszabadulnak és katalizálják az ózon bontását. Katalitikus szerepükből adódóan visszaalakulnak az újabb ózonmolekulákat bonthatnak. A kémiai és éghajlati folyamatok bonyolultak, 1995-ben kémiai Nobel-díjat Crutzen Molina és Rowland kutatók ezek feltárásáért kapták.

 

A probléma nagyságát bizonyítja, hogy a freonokat 1928-tól már gyártották, 1988-ban pedig már több mint 1 millió tonnát. Szerencsére az Északi-pólus közelében a viszonylag kisebb lehűlés miatt kevesebb a sztratoszférikus felhő, kevesebb ózonkárosító anyag tud megkötődni, kisebb az ózonhiány. Az északiak freonjai nagyobb részt a déli félteke ózonlyukát növelik.

 

A globális gondok közös megoldásának egyik lehetséges útja az 1985-ben Bécsben aláírt egyezmény, mint követendő példa. (Oregon állam már 1975-ben betiltotta a CFC-hajtógázas sprék forgalmazását, nálunk pedig ez idő tájt kezdte diadalútját.) A Montreáli Jegyzőkönyv (1987) konkrét kötelezettségeket jelenlett: az 1986-os szint visszaállítását, 1993-ig 20 %, 1998-ig 5 %-os csökkenést hozva öt freonvegyületre. A szigorítások mennyiségi arányok és vegyületféleségek növelését illetően folytatódtak a későbbi években.  Bár az ózonbontó vegyületek említett stabilitása elnyújtja a kedvező hatás bekövetkeztét, az elmúlt évek során a déli félgömbön mind az ózonlyuk mérete, mind megjelenésének időtartama csökkent.

 

Kérdések

1.         Mi a felszíni és a magaslégköri ózon élőlényekre gyakorolt hatása?

2.         Vegye sorba a globális felmelegedés kiváltó okait!

3.         A Montreali Egyezmény milyen hatással bír a felszíni UV sugárzásra?

 

 

Víz

A Föld vízkészlete 1338 milliárd m3, 96,5 % sósvíz. Az édesvízkészlet több mint 2/3-a jég. Víz nélkül nincs élet, sőt nem is alakulhatott volna ki az élet. Életünk minden területén jelen van, a mezőgazdaság, ipar, közlekedés egyaránt használja, sajnos inkább túlhasználja. Az emberiség egyik legnagyobb kincse, és mégis néhány évtized múlva az édesvízhiány globális mértékűvé válhat. A hiány mennyiségi és minőségi egyszerre. Az ősi kultúrák többsége vízhez kapcsolódik, világbirodalmak jöttek létre a hajózás által nyújtott lehetőségek és javak kihasználásával. A világtengerek felületüknél fogva az élővilág nagy részét foglalják magukba. A vízben az élőlény képviselői a szárazföldeknél jóval vastagabb rétegben találják meg az életműködéseikhez a feltételeket, mint a szárazföldön. Nem csak a térbeli, hanem időbeli lehetőségek is az óceánokban voltak nagyobbak. A szárazföld benépesítése „csak” 0,6 milliárd éve kezdődött, az élet az ősóceánokban 3,5-3,8 milliárd éve létezik. Az élet működési sebessége is nagyobb itt (az anyagáramlás, anyagforgalom). A táplálkozási piramisban a termelő szervezeteik biomasszája kisebb a fogyasztókénál, ez azt jelenti, hogy saját tömegüknél nagyobb tömegű elsődleges fogyasztókat képesek eltartani. A világ élelmiszerszükségletének fontos része származik az óceánokból. Potenciális lehetőségeket kínál a növekvő népesség ellátására, ha megismerjük törvényeit és felülbíráljuk eddigi szűklátókörű tevékenységeinket.

 

 

A víz körforgása

A víz körforgása a tenger és a szárazföld eltérő fizikai tulajdonságaiból következő éghajlat és időjárás változás globális, regionális és helyi jellegzetességeket, ciklusosságot mutat. Globális jelentőségű az óceánok CO2 megkötő képessége. Az atmoszférából CO2 oldódik a tengervízben, ennek mennyisége a tengervíz hőmérsékletével fordított arányos. ( A CO2 hasonlóan az oxigén molekulához apoláris, a víz pedig a természetben található legpolárisabb vegyület.) A CO2 atmoszférikus koncentrációjának növekedésével az óceánok szén-felvétele felnövekszik, nagyobbrészt a plankton fotoszintézisének intenzitásán keresztül. Az elhalt élőlények mészváza a karbonátos üledék formájában biológiai pumpaként szabályozza a légkör összetételét. A levegő nagyobb CO2 tartalma több CO2 megkötést jelent, a pozitív visszacsatolás viszont csökkenti a légköri CO2 növekedés ütemét. Ezt az előnyös hatást az emelkedő vízhőmérséklet csökkentheti, és az üvegházhatás szempontjából kedvező folyamat mérséklődhet.

 

A világtengerek természeti erőforrást, javak és szolgáltatások sokaságát biztosítja. A vonzó hatásokat sok esetben a tűrőképesség határán túl, az egyensúlyi folyamatok megzavarása árán is igyekezett az emberiség kihasználni. A partmenti vizek túlhalászása és elszennyezése – sajnos – általánossá vált. 2002-ben a Föld lakóinak fele a tengerpartok 100 km-es körzetben élt. A kommunális szennyezésen kívül az ipari szennyezés is nagymértékű, de a folyók által a szárazföldről is sok méreg, foszfor, tápanyag, hordalék kerül a partmenti vizekbe. Az elsüllyedt vagy süllyesztett veszélyes anyagok (atommeghajtású tengeralattjárók, olajtankerek, fúrótornyok stb), hulladékok veszélyforrások. A tengeri halászat a technikai fejlődés és a jövedelmezőség (nagyobb profit) hatására a fenntarthatóság határait is túllépte. Több faj populációján a védelem, a halászat részleges vagy teljes betiltása segíthet, segített.

 

A tengerek védelmére az első egyezményt 1972-ben Londonban írták alá, a veszélyes hulladékok tengerbe helyezésének tiltására. Később a hajókról való szennyezés, illetve a hajók szerkezetéről intézkedtek. 1982-ben készült el az ENSZ tengerjogi egyezménye. Ezt már a „gazdaszemlélet” jellemezte. Jelentőségét jelzi, hogy 2002-ig 137 ország és az EU elfogadta. Az egyezmény kiterjesztette a parti országok jogát hagyományos nemzeti vizeken túl 200 tengeri mérföldre. Még fontosabb, hogy a tengeri populációk védelméről is intézkedéseket tartalmaz. 1995-ben Washingtoni Nyilatkozat és akcióprogram gondoskodik a tengeri környezet szárazföldről való szennyezésének védelméről.

 

 

 

Az édesvizek védelme

Az édesvizekre gyakorolt terhelés a népességnövekedés és az ipar, a mezőgazdaság önkorlátozást nem ismerő korszakában tragikus következményekkel járt, mindössze emberöltőnyi időtávlatban. Néhány évtized alatt Európában elszennyeződtek a felszíni vizek, holttá váltak egykor gazdag élővilággal rendelkező folyók. A tavak entrofizálódása geológiai idő helyett évtizedek alatt következett be. A talajvíz az egészségügyi értéket meghaladó szintig nitrátosodott el, így megmérgeződtek az évszázadokig használt kutak. Az 1980-as éveket az ENSZ „az ivóvíz és csatornázás évtizedének” nyilvánította. A rendelkezésre álló vízkészlet vészesen fogy. Évente kb 5 millió ember hal meg a rossz minőségű víz által közvetített mérgezésben, vagy fertőzésben. Nagy folyók (Nílus, Ganges, Colorado) már nem mindig érik el a tengert. A Johanesburgi Föld-csúcs, amelynek fő témája a szegénység mellett az egészséges ivóvízhez való jutás lehetőségének növelése.

 

A Johanesburgi Föld-csúcs 2015-re az egészséges vízhez nem jutók számának felére csökkentését tűzte célul. A Helsinki Konvenció (1992) a határokon átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról rendelkezik. Követendő elvekként az érintettek két és többoldalú együttműködését az egyenlőség és kölcsönösség, összehangolt politika, stratégia és programok szerepelnek.

Az EU 200-ben a Vízügyi Keretirányelveit fogalmazta meg. Eszerint a vízgyűjtők egységes kezelését és regionális gondolkodást követelnek. Előírja, hogy 2015. dec. 22-ig el kell érni a vizek jó állapotát. Ez Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv készítését igényli valamennyi tagállamtól.

Idézetek a Víz Keretirányelvből:

-          "A víz más termékektől eltérően nem kereskedelmi termék, hanem örökség, amit ennek megfelelően kell óvni, védeni és kezelni..."

-          "Integrált közösségi víz politikát kell kidolgozni..."

-          A Víz Keretirányelv különleges jelentősége a vizek védelmének egységes - elsősorban ökológiai - szempontok szerinti, következetes végrehajtása. Ezzel összhangban ugyanakkor speciális tényezők is megjelennek, mint például:

-          következetesen terület-specifikus, vízgyűjtő egységre vonatkozó tényezők,

-          víztípusok szerinti tényezők,

-          a káros anyagok vizsgálatának kombinált módszere,

-          paraméterekkel, illetve paramétercsoportokkal kapcsolatos tényezők.  (http://www.euvki.hu/02_eu_vki.html)

 

 

Kérdések

1.         Miért véges erőforrás a víz?

2.         Milyen konfliktusokat okozhat a vízhez való egyenlőtlen hozzáférés?

3.         Milyen lehetőségei vannak a fenntartható vízhasználatnak?

 

 

 

A kőzetburok védelme

A kőzetburok legfelső termékeny rétege a talaj. Sajnos mára nem megújuló erőforrássá változott. Termőképessége határozza meg az élelmiszerellátást, de hatással van az iparra, különösen az energetikaira. A termőföld mennyisége és minősége is negatív irányba változik. A fejlett világra élelmiszer túltermelés, míg a fejlődőre az éhezés a jellemző. Milliárdnyi ember mennyiségi és minőségi éhezéstől szenved. A fejlődők gabonatermése 2 t/ha, a fejletteké 4 t/ha. Az ezredfordulón legalább1,1 milliárd ember éhezett. /Brown 2001./

 

 

17. sz. ábra: A világ gabonatermelésének növekedési üteme 1961-92

18. sz. ábra: A világ gabonatermő területei 1950-93 /Buday-Sántha  2002. 34./

 

A Föld mezőgazdasági művelésre alkalmas területe 3,2 milliárd ha, 1,5 milliárd hektárt már mezőgazdasági műveletbe vontak, ebből 0,5 milliárd ha jó termőképességű. A kedvező adottságú területeken már termelés folyik. A területszerzés nagy áldozatok árán, kevés haszonnal jár. (Becslések szerint évi tízmillió ha a csökkenés.) A helytelen használat miatt elszikesedik kb 2 millió ha, erózió és sivatagosodás által elveszik kb. 10 millió ha. Egy főre Pakisztánban jelenleg 0,08 ha, Nigériában 0,15 ha esik.

 

A világ egy főre jutó gabonatermése 1984-ben érte el maximumát (324 kg), 2000-re már 308 kg-ra csökkent. Az intenzív korszakban a területek eltartóképessége tápanyagellátással, öntözéssel növelhető, ehhez jelentős fejlesztési források szükségesek. Az eladósodott országokban a fejlett országok eszköz- és energiaigényes termelése nem alkalmazható. Majd 10 milliárdnyi ember mindegyikére 0,9 ha ökológiailag produktív föld jut, feltéve ha nem romlik tovább a talaj. A zöld forradalom eredményeként a termésátlagok növelésében India és Kína –a Föld két legnépesebb országa –, a fejlett világban korábban „jól bevált” sokszoros műtrágya és növény védőszer használattal sikereket ért el. (India tejtermelése 1966-2000 között heti 0,7 literről 1,5 l-re nőtt.)

 

A környezeti gondokat okoz a növényvédő szerek széleskörű elterjedése is. Nálunk már a hetvenes években betiltott volt a DDT. A szegény országokban viszont ma is használják, elsősorban a malária ellen.

 

 

Zajvédelem

Az Európai uniós polgárok 16 %-a szenved éjszakáként 65 dB feletti zajszinttől. ( Kerényi Attila: Európa természet és környezetvédelme, Nemzeti Könyvkiadó Rt. Bp., 2003., 455. l.)

Az Európai Unió ötödik Akció Programja-A fenntarthatóság felé -elsősorban a települések és a közlekedés zajterhelését igyekezett csökkenteni.

 

 

Kérdések

1.         Értelmezze a zöld forradalom fogalmát!

2.         Milyen előnyökkel és hátrányokkal járt a nagyüzemi és intenzív mezőgazdálkodás?

3.         Milyen előnyökkel jár a talajéletre a biológiai gazdálkodás?

 

 

 

A hulladék

A fogyasztói társadalom pazarló, reklámok által kikényszerített magatartásának szükségszerű következménye a „hulladéktermelés”. Maga a szóhasználat elfogadottsága is jelzi e tevékenységünk ésszerűtlenségét. A probléma nem mai keletű, így környezetünkben az évtizedek alatt felhalmozott hulladék komoly egészségügyi problémává, biodiverzitást csökkentő, víz- talaj és levegőminőség rontó tényezővé vált. A Föld valamennyi szférájában (atmoszféra, hidroszféra, geoszféra, bioszféra) hosszú ideig jelen lesz, még akkor is, ha gazdasági tevékenységünket, életvitelünket újra körfolyamatokba akarjuk és tudjuk szervezni. A szennyezés nem ismer határokat, rég felismert igazság. Mára már űrszemét is megjelent „a Föld űrhajó” körül, azaz a Földünk körül. Paradoxon, hogy még ma is sokan a környezetvédő magatartást a nem szemetelés, vagy a szemét hulladékgyűjtőbe való elhelyezésével azonosítják. Napjainkra a hulladékkezelés gazdasági tényezővé is vált. Kézzelfogható például, hogy a turizmus bevételeinek mennyiségét az adott hely lakosságának hulladék elhelyezéssel kapcsolatos kulturálatlansága korlátozza. Ugyanakkor az Európai Unióban, így hazánkban is egyre szigorúbbak a törvényi előírások (ld. Hulladék törvény). A törvények betartását az erkölcs változása mellett a megfelelő érdekeltség motiválja. A hulladék kezelés munkahely teremtő szerepe is egyre jelentősebb. A nyersanyag és energia iránti igényeink növekedésével, illetve ezek hiánya, drágasága, nem utolsó sorban a nyersanyag készlet végessége miatt sem engedhető meg hulladékokból adódó veszteség.

 

A hulladékgazdálkodás az iparban, a mezőgazdaságban és a kommunális szektorban is egyre sürgetőbb, hisz például az európai uniós polgárok átlagosan 481 kg/év szilárd települési hulladékot termelnek (Európai Környezetvédelmi Ügynökség, 2014). Ez az összes képződő évi hulladéknak kb. a 10 %-a. Az elmúlt években a gazdasági visszaesés pozitív hatásaként a keletkezett hulladék csökkenő tendenciát mutatott. Az újrahasznosított és komposztált hulladék aránya 2012-ben 45 %-ra nőtt. Hazánkban a települési hulladék igen jelentős része kerül a regionális hulladéklerakókba. Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor a sürgető kényszer ezt a megoldást eredményezte. Mára az energiahordozók drágasága a sokszor 30-40 km-re történő szállítás megkérdőjelezi. Előttünk álló feladat, racionális érvek alapján is a hasznosítható hulladékot nem lerakókban történő elhelyezése. Az Európai Unió hulladékokról szóló keretirányelvében a fenntarthatóság szempontrendszere került előtérbe: legfontosabb a megelőzés, a hulladék minimalizálása, az újrahasznosításra való előkészítés, újrafeldolgozás, s a maradék kerülhet ártalmatlanításra (égetés, lerakás). 2020-ig hazánkban is újra kell hasznosítani a keletkező hulladékának felét. Ez törvényi, gazdasági szabályozók mellett a lakosság gyors szemléletváltozását is igényli. Ebből a feladatból a nevelési intézmények – a fenntarthatóság tanulásának szellemében is – sokféle módon tudják kivenni a részüket.  Ez azért is kívánatos, mert a hulladékgazdálkodás színvonalának növelése csökkenti az üvegházhatású gázok metán, szén-dioxid mennyiségét (lásd szállításból származó kibocsátás, égetés, lerakás). Egy adott termék élet ciklus láncát elemezve az etikus hulladékkezelés még inkább elodázhatatlanná válik. A háztartási hulladék szétválogatására a lakosságot nem csak anyagi ösztönzőkkel (szolgáltatás ára, adók) tehetjük érdekelté, ha nem főleg a gyermekeken keresztül, neveléssel. El kell érnünk saját intézményünk ilyen működtetését. Ehhez szükséges, hogy a megfelelő infrastruktúra is rendelkezésre álljon. A felelős állampolgárrá nevelés a szülőkkel való jobb együttműködés lehetőségét is kínálja. A nevelési intézmények e téma kapcsán is erősíthetik kapcsolatukat a településük egyéb intézményeivel, fenntartóval. Az önkormányzatoknak is tudni kell támaszkodni saját intézményrendszerükre, hisz ők hamarabb elérhetik, hogy a háztartások partnerek legyenek a növekvő újrafeldolgozásra, azaz szétválogassák a hulladékot. A kuka fogyókúra igazán hatásos, tudatos vásárlással, szelektív gyűjtéssel, komposztálással tizedére csökkentheti a lerakóba szállítandó, értelemszerűen a lakosság által fizetendő lerakás költségeit. A hosszú távú haszon: az életminőség növekedési lehetőségét, a helyi és globális hatásokat (pl. tisztább levegő) is tudatosítanunk kell. A tudatos vásárlóvá nevelésnek figyelni kell a termék sokféle tulajdonságát, minőségén belül, vagy minősége mellett az értéklánc (az anyag választás szempontjait is).

 

Az intézményes nevelésnek a jelen gyakorlattal szemben a hulladékminimalizálásra kell koncentrálnia. Meg kell mutatni, bár fontos a szelektív gyűjtés, de ez tüneti kezelése a problémának, a megelőzés az oki. Ezek az elvek érvényesülni tudnak azokon a foglalkozásokon, ahol anyagokat használnak (papír, textil). A taneszközökről az intézményben információs táblákon tájékozódhatnak a gyermekek és a szülők egyaránt. Az iskolában, óvodában az anyag- és energiatakarékosságot szem előtt tartó rejtett tanterv szerepe is jelentős. Sok a feladat a személyes példamutatás és a szülőkkel való kommunikáció területén is.  Halaszthatatlan feladatunk mind a szülők, mind a gyermekek étellel kapcsolatos attitűdjének alakításában az iskolán kívüli színtereken: kirándulás, erdei iskola, erdei óvoda, a szocializációs hatások erősségét etikai kötelességünk kihasználni. Speciális helyszínek felkeresése is sok nevelési lehetőséget kínál, ilyen lehet a zöld sziget, hulladék udvar, szennyvíztisztító, komposztáló.

(Források: www.nfft.hu, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács

www.kir.hu Környezeti Információs Rendszer

www.ofi.hu

www.humusz.hu Humusz Egyesület

www.messzelato.hu Messzelátó Egyesület

www.greefo.hu

www.mtvsz.hu Magyar Természetvédők Szövetsége

www.kekgazdasag.hu

www.gomorszollos.hu

www.kormany.hu

www.clubofbudapest.hu)

Irodalom

 

Allaby, Michael és Nail, Durtis: Bolygónk, a Föld, Elektra Kiadó ház, 1997.

Borhidi Attila és Sánta Antal: Vörös Könyv, Magyarország növénytársulásairól Természet BÚVÁR Alapítvány Kiadó, Bp., 1999.

Buday-Sántha Attila: Környezet-gazdálkodás, Dialóg Campus Kiadó, Bp.-Pécs, 2002.

Buday-Sántha Attila: Környezetvédelem-vidékfejlesztés-agrártermelés, PTE Közgazdaságtudományi Kara, Pécs, 2002.

Čeman, Robert: Élettelen természet, Topográf, Bp., 1999.

Davies, Paul: Az ötödik csoda, Vince Kiadó Kft., Bp., 2000.

Diamond, Jared: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása, Typotex, Bp., 2004.

Diamond, Jared: Háborúk, járványok, technikák, Typotex, Bp., 2006.

Ehrlich, Paul és Anne: A fajok kihalása, Göncöl K., Bp., 1995.

Gadó György (Szerk.) A természet romlása, a romlás természete, „Föld Napja” Alapítvány, Bp., 2000.

Goodall, Jane: Az utolsó pillanat, Gabo, 2003.

Gore, Al: Mérlegen a Föld, Föld Napja Alapítvány, Bp., 1993.

Hajnal Klára: itt és most, Bükkösdi Z.V.Egyesület

Homer-Dixon Thomas: Környezet, szűkősség, erőszak, Typotex, Bp., 2004.

Horváthné Papp Ibolya: Integrált környezetvédelem, Pont Kiadó, Bp., 2001.

Horváthné Papp Ibolya (szerk.): Globalitástól a lokalitásig, Pont Kiadó, Bp., 2001.

Horváthné Papp Ibolya: Komplex természetismeret, Babits Kiadó, Szekszárd,2009.

Kerényi Attila: Európa természet- és környezetvédelme, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2003.

Kerényi Attila: Globális gondok lehetséges megoldások, Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1995.

Kerényi Attila: Környezettan, Mezőgazda K., Bp., 2003.

Korten, David C.: Tőkés társaságok világuralma, Kapu, Bp., 1996.

Kóródi Mária (Szerk.) Az erőszak kultúrája, Pallas Kiadó, Kft., Bp., 2009.

Kóródi Mária (Szerk.) Remény a fennmaradásra, Kossuth Bp., 2007.

Könczey Réka és Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz, „Föld Napja” Alapítvány, Bp., 1992.

Margulis, Lynn: Az együttélés bolygója, Vince Kiadó Kft., Bp., 2000.

Meadows, Dennis: A növekedés határai, Kossuth, Bp., 2005.

Meadows, Donella – Randers, Jorgen – Meadows, Dennis: A növekedés határai harminc év múltán, Kossuth, Bp., 2004.

Mészáros Ernő: A Föld rövid története, Vince Kiadó, 2001.

Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban Bp., 1997, KVTM

Pájer József Dr. Természetvédelem az ezredfordulón, Szaktudás Kiadóház Bp., 2002.

Pataki Gyögy – Takács-Sánta András: Természt és gazdaság, Typotex, Bp., Pataki György. (szerk.): A gazdasági versenyképesség és az ökoszisztéma szolgáltatások összefüggése a mezőgazdálkodás példáján [ESSRG, 2014]

        http://nfft.hu/muhelytanulmanyok-kutatasok-a-fenntarthato-fejlodes-temakoreben/ 2005.

Pauli, Günther: A kék gazdaság, PTE KTK. Pécs, 2009.

Pálfy József: Kihaltak és túlélők, Vince Kiadó, Bp., 2001.

Pataki György – Takács-Sánta András: Természet és gazdaság, Typotex, Bp., 2005.

Rakonczai János: Globális környezeti problémák, Lazi Kiadó, Szeged évn.

Sántha Attila Dr.: Környezetgazdálkodás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1996.

Szent-Györgyi Albert: Válogatott tanulmányok, Gondolat, Bp., 1988.

Takács-Sánta András: Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai, L’Harmattan, 2008.

Varga Zoltán: Ők élnek Pannóniában, Well-Press Kiadó Kft., 2002.

Végh László – Szám Dorottya – Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet – Híradás a föld állapotáról, Kairosz, Bp., 2008.

Vida Gábor: Helyünk a bioszférában, Tipotex 2001.

Vida Gábor: Földünk jövője, Természet BÚVÁR, 2000/2.

Wackelnagel, Mathis – Rees, William E.: Ökológiai Lábnyomunk  Föld Napja Alapítvány, Bp., 2001.

 

Filmek:

 

Gyöngyvirágtól  lombhullásig

R: Homoki Nagy István, 1953

 

Kellemetlen igazság

R: Davis Guggenheim, 2006

 

Hülyeség kora

R: Franny Amstrong, 2009

 

Otthonunk a Föld

R: Yann Arthus-Bertrand, 2009

 

 

 

Természet- és környezetvédelem jogi szabályozása

 

1. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

„Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”

 

2. 1995. évi LIII. Törvény, amely hazánk környezetvédelmének általános szabályait tartalmazza. Benne célként az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme és a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosítása fogalmazódik meg.

A környezeti elemek, köztük a levegő, víz, föld, élővilág és épített környezettel foglalkozik. Szól a hulladékok környezetre gyakorolt hatásáról és a zaj és sugárvédelemről is. A törvény 54.§ 1. cikkelye szerint „minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére.” A nevelés állami és önkormányzati feladat. Legfontosabb dokumentumként a NAT, a Nemzeti Környezetvédelmi Program (illetve annak része a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akció Program) említődik.

 

3. 1996. LIII. Természet- és tájvédelméről.

E korszerű szemléletet tükröző törvényünk a természet egészének védelmezésére épül, ugyanakkor kiemelt jelentőséget tulajdonít a biológiai sokféleség megőrzésének. Kimondja, hogy a természet értékeinek védelme elsőleges állami feladat, kiemelt szerepet kell biztosítani, a természet értékei megóvásában a civil szférának, az állampolgároknak, hiszen a nemzeti kincsnek minősülő természeti értékeink megőrzése az állampolgárok és önszerveződő csoportjaik aktív részvétele nélkül nem lehetséges.

 

4. Nemzeti Biodiverzitás Stratégia

A Globális Környezeti Alap és az UNEP (ENSZ) támogatásával jött létre. Az akcióprogram elkészítését az 1992-es Rió de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Konferencián aláírt általunk 1995-ben ratifikált biodiverzitás egyezmény tette feladattá. E szerint minden államnak joga és kötelessége megőrizni saját természeti értékeit, gazdaságát, az abból szerzett tudást. Ez viszonyt csak társadalmi összefogással valósítható meg.

 

5. Törvény a hulladékról  (2012)

„Az Országgyűlés a környezet és az emberi egészség védelme, a környezetterhelés mérséklése, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás, az erőforrás-felhasználás hatásainak csökkentése, hatékonyságának javítása, továbbá a hulladékképződés, illetve a képződő hulladék káros hatásainak megelőzése, mennyiségének és veszélyességének csökkentése, továbbá a használt termékek újrahasználata, a fogyasztási láncban szereplő anyagok termelési-fogyasztási körforgásban tartása, valamint a hulladék minél nagyobb arányú anyagában történő hasznosítása, és a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása érdekében„

 

6. Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia (18/2013. (III. 28.) OGY határozat)

„A Keretstratégia célja egyszersmind, hogy hozzájáruljon egy nemzeti egyetértés kialakulásához a fenntarthatóságról. A fenntarthatóság ugyanis nem csak politikai és kormányzási kérdés; hanem az egyes személyeknek, családoknak, üzleti vállalkozásoknak, civil szerveződéseknek is olyan célokat, értékeket kell követniük, oly módon kell meghozni mindennapos döntéseiket és olyan kezdeményezésekbe kell belevágniuk, amelyek biztosíthatják a fenntartható társadalom elérését.”

 

7. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2. (2013)

„A Stratégia kitér az éghajlatváltozást kiváltó folyamatokra, a hatásokkal kapcsolatos hazai kutatások eredményeire. Meghatározza az üvegházhatású gázok hazai kibocsátásainak csökkentésével és az éghajlatváltozás hazai hatásaihoz való alkalmazkodással, valamint a hazai hatásokra való felkészüléssel kapcsolatos feladatokat. A Stratégia bemutatja a célok végrehajtásához szükséges eszközöket, valamint meghatározásra kerültek a rövid, közép és hosszú időtávra vonatkozó cselekvési irányok. Megállapítja, hogy Magyarország sérülékenysége a klímaváltozással kapcsolatban jelentős.

Az éghajlatváltozás várható magyarországi hatásainak, természeti és társadalmi-gazdasági következményeinek, valamint az ökoszisztémák és az ágazatok éghajlati sérülékenységének értékelése is a NÉS-2 része, melyre alapozva Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia épül be a dokumentumba. Az alkalmazkodás és felkészülés koncepcionális keretei érintik többek között, a vízgazdálkodás, a vidékfejlesztés, az egészségügy, az energetika, a turizmus és más ágazatok éghajlatbiztonsággal kapcsolatos helyzetét, kockázatait, a felkészülés lehetséges cselekvési irányait. A NÉS-2 részét képezi a Hazai Dekarbonizációs Útiterv is, amely felvázolja a lehetséges üvegházgáz-kibocsátás csökkentési pályákat, valamint meghatározza a kibocsátás-csökkentés hazai lehetőségeit, céljait és eszközeit. „

 

  1.  A nemzetközi természet- és környezetvédelmi egyezmények:

-          A nemzetközi jelentőségű vadvizek, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban 1971. február 2-án elfogadott egyezmény (1993. évi XLII. Törvény)

-          A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, Párizsban 1972. november 16-án elfogadott egyezmény (1985. évi 21. Tvr.)

-          A veszélyeztetett, vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló, 1973. március 3-án Washingtonban elfogadott egyezmény (1986. évi 15. Tvr.)

-          A vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló, Bonnban 1979. június 23-án elfogadott egyezmény 1986. évi 6. Tvr.

-          Az Európai Unió vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló Bernben, 1979. szeptember 19-én felfogadott egyezmény (Magyar Közlöny 1991. 64. szám)

-          A biológiai sokféleségről szóló, Rio de Janeiróban 1992. június 5-14. között aláírt egyezmény (1995. évi LXXXI. Tvr.)

-          Egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről (Genfi Egyezmény) 1979.

-          Egyezmény az ózonréteg védelméről (Bécsi Egyezmény) 1985.

-          ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása) 1992.

-          A Duna védelme és fenntartható használata Szófia 1994.

-          Egyezmény a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről. Bázel 1989.

-          Egyezmény az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról. Espoo 1991.

-          Egyezmény az ipari balesetek országhatárokon túli hatásairól. Helsinki 1992.

-          Az energiatermelés és energiafelhasználás környezeti hatásainak csökkentése.(Energia Charta Egyezmény). Lisszabon 1

 

 

Nevelés jogi szabályozása

„Immár a magyar környezetvédelemnek is megvannak a maga történelmi mozgalmi, romantikus, elvi és bürokratikus szakaszai és rétegei. Ezek egymás mellett és nem egyszer egymás ellen is küzdve szolgálták a környezeti tudatosság, meggyőződését hazánkban – azt a nagyon összetett, új szemléletét a világnak és benne magunknak, ami a tudálékos ízű kifejezés mögött virágozhat. Ki-ki dolgozhat a maga hivatásában a „környezet” – a világ és az ember jövője érdekében. A legfontosabb azonban a nevelés.”(Dr. Sólyom László)

 

1. Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia

1998-ban jelent meg 13 környezeti neveléssel foglalkozó társadalmi szervezet bevonásával a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia, amely a hazánkban tevékenykedő neveléssel foglalkozó szakemberek számára fogalmazott meg ajánlásokat, a következő 3–6 éves időintervallumra. 2003-ban a harmadik, átdolgozott kiadása megerősíti a korábbiakban rögzített alapelveket.  Megállapítja, hogy a környezeti nevelés kapcsolatba került a 80-as évektől a humán műveltségterületek rokon irányzataival. Bár nálunk e feladatot alapvetően természettudományos végzettségűek végzik.  Fontos a környezeti nevelés kiterjesztése, hisz a környezet egészéről (természeti, társadalmi, pszichés stb.) szól s az egész személyiségre kíván hatni, ahogy ezt az ökológiai kultúránk konferencia (1992, Budapest) megfogalmazta. További megállapítása: szükséges a tantárgyak közötti integráció, ismertek már jól működő módszerek, ugyanakkor nagyon fontos lenne egy összefoglaló szintetizáló tantárgy is. Erre köznevelési rendszerünkben ma is kevés a példa.

„A környezeti nevelés fontos a közoktatás modernizációjában is többek között a tananyag tartalmi fejlesztése, a hatékony tanulási-tanítási módszerek elterjesztése és a jövőre irányuló nevelési törekvések révén.” (15. l.)

 

 

2. Nemzeti Köznevelési Törvény

62/e § a pedagógus számára előírja: „Egymás szeretetére és tiszteletére, a családi élet megismerésére és tiszteletére és megbecsülésére, környezettudatosságra, egészséges életmódra, hazaszeretetre nevelje a gyermekeket, tanulókat.”

 

3. NAT

Hét közös követelménye között találjuk a környezeti nevelést. „ A környezet ismeretén és személyes felelősségen alapuló környezetkímélő magatartás egyéni és közösségi szinten egyaránt legyen a tanulók életvitelét meghatározó erkölcsi alapelv.” A NAT általános és részletes követelményrendszerét áthatja a környezetorientáltság.

 

4. Kerettanterv

A fenntarthatóság pedagógiájának alapelve, hogy a természetről a természetben, a természet által történjen a nevelés. Ezért is terjedtek el széles körben az iskolán kívüli nevelési színterek és módszerek. A projektpedagógia, a szenzitív pedagógia elterjedése a pedagógiai gyakorlatban e nevelési területhez szorosan köthető. A globális, vagy planetáris nevelés embereszménye a környezetetikusan cselekvő ember. Tulajdonságai megfogalmazódnak a kerettanterv céljai között.

 

Fejlesztési területek:

Erkölcsi nevelés

A környezeti nevelés holisztikus szemléletű, így célja az olyan környezetetikus ember, akinek tevékenységeiben nyilvánul meg a fenntarthatóságra való törekvés.

 

Nép- és honismeret

A globális nevelés kiterjeszti az időt. A jövő és jelen generációkért érzett felelőssége arra készteti, hogy merítsen tudást a múltból. A hagyomány ápolás során a természetben élő múltbéli nemzedékek évszázados kollektív tudása, művészete, erkölcse, hite hagyományozódik át.

 

Állampolgári nevelés

Nevelésünk eredményeként felnövő új nemzedéket alkotó „ökoanyák és ökoapák”, akik László Ervin szóhasználatával megvalósítják a „tudat forradalmát”. Úgy biztosítják az emberiség fennmaradását, hogy családjukért érzett felelősségük miatt összefognak. A globális nyelv és a globális háló és a kommunikációs csatornák eszközül szolgálnak ehhez.

 

Egészségre nevelés

A követelményrendszer szűken értelmezi az egészséget, a gyermekek életkori sajátosságaiból adódó mozgásigény kielégítésére koncentrál. Ezt a jelen felnőtt nemzedék mozgásszegény életmódja részben indokolja, de a holisztikus egészség szemlélet ennél sokkal tágabb. Az egészséges táplálkozás igénye nélkül elképzelhetetlen a hatékony egészségfejlesztés. A környezet-egészség szoros kapcsolatát is felismerte az emberiség (Európai Unió 6. akcióprogramjának kiemelt területe ez). Már a Riói konferencia megállapításai között is jelen van, hogy a harmonikus fejlődés érdekében önkorlátozásra van szükség.

 

Pályaválasztás

Az intézményes nevelésnek a munka jellegű tevékenységekre is szocializálnia kell. Környezeti nevelés kapcsán nemcsak nemes célért dolgozó embereket ismerhetnek meg, hanem olyan foglalkozásokat, tevékenységeket, amelyek hivatásszerű gyakorlása egyéni örömet, önmegvalósítást, kiteljesedést, közösségi hasznot, teljes élet ígéretét hordozza.

Gazdálkodás

Sürgetően javítani kell a társadalom gazdasági, pénzügyi tudását. Korábban a nevelés ezen területe a családi nevelés része volt. Sajnos a magyar lakosság egyidejű elszegényedése és gazdagodása gyakran azt eredményezte, hogy a gyermekek nem látnak jó példát a családban a gazdálkodásra, miközben a médiában, a társdalomban a gazdasági, pénzügyi válság sorozatairól hallanak. A planetáris tudat, a planetáris nevelésre való törekvés, a pénzről, a tőke- és kamatjövedelmekről való tudásunk növelését igényli (Gyulai Iván: Beszéd a fenntarthatóságról).

A tudatos vásárlás terjedése is nagyobb tudást követel. Nevelésünk során példákat kell mutatnunk arra is, hogy az ésszerű spórolás, a jövedelemmel való gazdálkodás, nem csak a szegénység ellenszere lehet, hanem a tudatosan vállalt környezetetikus magatartás része.

 

Médiatudatosság

Értékelvű nevelésünk sikerének egyik leggyakoribb ellenfele a média. Az elhalmozó reklámjaival fogyasztói magatartásunk „kikényszerítője”. Feladatunk e téren: egyrészt küzdeni e hatás ellen, alternatív lehetőségek felkínálásával, közös szabadidős tevékenységekkel, másrészt irányítani a gyermekek ez irányú tevékenységét. Tévé ajánlást készíteni, ismeretterjesztő csatornák (pl. Ózonnetwork, Discovery),  műsorok, megbízható honlapok ajánlásával és a megbeszélési alkalmak biztosításával.

 

Tanulási technikák

A környezeti nevelés hazai sikere abból is adódott, hogy a tanulást komplexen értelmezte, ezért terjedtek el elsősorban a tanórán kívüli színterek és módszerek. Ez akkor is örvendetes, ha minőségbiztosításuk még nem megoldott. Ugyanakkor sajnálatos, hogy az iskolákban a tanórákon ma sincs olyan mértékben jelen, mint amilyent a fenntarthatóságra való áttérés sürgető igénye követel, s amilyent a törvényi szabályozók indokolnának. A közvetlen környezetből szerezhető tudás igényét felülírja a divat, a rutin. Az iskolák érdektelensége, motiválatlansága is okozhatta, hogy a társadalom tudatformálására elköltött  – nem kevés európai uniós  –  pályázati pénz jelentős része más szereplőkhöz jutott. Pedig az iskola hatékonyságát tekintve is e területen behozhatatlan előnyökkel rendelkezik. Infrastruktúrája, az egész lakossággal való kapcsolata- a gyermekeken keresztül- indokolná a sokkal nagyobb pénzügyi lehetőségeket. Nem utolsó szempont, hogy a pénzügyi források e rendszerben jól nyomon követhetők.

 

Kulcskompetenciák és azok fejlesztése

A tanulás eredményessége létkérdés, ehhez sokféle kompetenciát kell fejleszteni, mindazt, amit az adott életkorban lehetséges. Az anyanyelvi kommunikációban a verbalitást úgy is fejleszthetjük, ha tudatosan olyan történeteket keresünk, amelyek a természetről szólnak: Petőfi tájleírása, Fazekas Mihály Füveskönyve, Fekete István regényei, Mészöly Miklós meséi és ifjúsági regénye (pl. Fekete gólya), Weöres Sándor versei, magyar világjáró felfedezők élménybeszámolói.  Ismerkedjenek meg Jane Godall, Diana Foss, Herman Otto, Durell, David Attenborough munkásságával. Végezzenek gyűjtőmunkát különböző ajánlott honlapokról.

 

Az idegen nyelvű dalok, mondókák témái gyakran a természet, annak változásai, az emberi életöröm stb. Ezek illusztrálása egy-egy élő virággal, képpel, filmmel, nem csak az idegen nyelvi kompetenciákat fejleszti, hanem a közvetlen környezet megismeréséhez is közelebb viszi a gyermekeket. A szituációs játékok és más tevékenységek a lokalitás, a helyi értékek élményszerű megismerése nem csak a felelős magatartást, hanem az idegen nyelvi kompetenciákat is fejlesztheti.

Matematika

A térbeli tájékozódás, a tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetének, méretének felismerése is sokkal hatékonyabb, ha a már ismert környezeti elemekkel gyakoroljuk. Lehetnek ezek a legkülönbözőbb termések, kövek, kagylóhéjjak, a természet által „elengedett” anyagok, tollak, fadarabok, stb. Ezeket tapintva, szagolva, esetleg elfogyasztva a „tananyagok” élményszerű tanulási alkalmakat kínálhatunk. Az érzelmeknek és a kíváncsiságnak, a tanulás eredményességében való kiemelt szerepét újra és újra felfedezi a pszichológia. Érdekesebb a számolás is, ha az iskolaudvar fáinak leveleivel, termésével tesszük ezt, (akác, gesztenye, szilva, meggy, dió, bodza stb.). A gyerekek nagyon szeretnek gyűjtögetni, ilyen feladatot is adhatunk. A biológia szertár gyűjteményeinek is van helye a matematika órán (kagylóhéjjak, csigaházak, stb.). A különböző meteorológiai mérésekből származó adatsorok, piaci termékek árai, elsődleges célja lehet a matematikai kompetencia fejlesztése. A digitális kompetencia a különböző, a gyermekek által amúgy is kedvelt IKT-eszközök használatának irányítását, bővítését jelenti. A tartalmak, a természeti jelenségek, időjárás, útvonaltervezés, térképek, csillagászati adatok, lábnyom számítás, termékek életciklusának, árának keresése stb.

 

5. Helyi pedagógiai program

A kerettanterv lehetőséget biztosít az iskoláknak, hogy helyi tantervet készítsenek. A helyi pedagógiai programok részeként rendelkeznek környezeti és egészségnevelési programmal. Ezek felülvizsgálata, bővítése, aktualizálása egyaránt fontos.