Fenntarthatóság. Mi és kinek az érdekében fenntartható?

 

 

 

Gondolataim a fenntarthatósággal kapcsolatban:

(2013-ban)

 

1. Milyen főbb elemei vannak a Földi létnek az ember megjelenésével? Természeti környezet; az ember gazdasági tevékenysége és a társadalomi viselkedése. (Röviden: természet, gazdaság, társadalom)

2. Melyik komponens játszik jelenleg „vezető szerepet” a három közül? (a gazdaság, gazdasági növekedés „képében”)

3. Fenntartható-e a „gazdaság vezérelt rendszer”? A gazdasági növekedésnek van-e felső határa? (egyes elméletek szerint: nincs)

4. Mit ért a gazdaság fejlődés alatt? (mennyiségi növekedést, mindig újabb és újabb termékeket előállítani és minél többet, nem sportszerű versenyben)

5. Milyen elveket fogalmaz meg a fogyasztói társadalom? (Egyre gyorsabban termelj, minél hamarabb dobd el, amid van. Dolgozz – de mit?- Vegyél újabb termékeket, mert a meglevő már nem DIVATOS. Fogyaszd a tartósított dolgokat, mert messziről, centralizált előállító helyekről szállítjuk mindenhová)

6. A mostani „fogyasztói társadalom” az emberiség egészére vonatkozik? (a hatalmon levő réteg minél több emberre igyekszik „kiterjeszteni”)

7. Kik és hányan vannak az élvezői a fogyasztói társadalom „szokásainak”? (nagyon kevesen, az emberiség ~3-4 %-a).

8. Meddig szeretne az emberiség fennmaradni? (beláthatatlan ideig) Kivehető-e a természetből (bányászat, szállítás) a mostani kitermelés ütemében „végtelenségig” az emberiség igényeinek megfelelő mennyiségű nyersanyag, energiaforrás? (40-100 évig).

9. Boldogságot, emberi életet ad-e a fogyasztói társadalom az emberiség nagy többségének? (nagyon nem)

10. Mit értsünk ezek után a fejlődés szó alatt? (Nem fogyasztói szemléletű válasz: Természet vezérelt, az ember által a természet korlátainak felismerésével megvalósított változások sorát)

10. Összehangolhatók-e a természet, a gazdaság, és a társadalom igényei? Igen: a természet vezérelt tevékenységgel (mi ember is természeti lény vagyunk!!!)

11. Lehet-e fenntartható a „fejlődés irányú változás”? (Igen, ha nem a véges mennyiségben meglevő (fosszilis) energiaforrások utáni marakodásba torkollik, hanem a már meglevő energia igényeinket a KIMERITHETETLEN források felhasználásával, jórészben (de nem teljesen) decentralizált (napenergia, - ennek akkumulált formája a biomassza, valamint geotermia, ) formában elégítjük ki.

 

 

 

 

Ez a helyzet 2013-ban

 

Még napjainkban is a csak fogyasztói szemléletű „gazdaság” és a hozzá rendelt elméletek és szabályozások az erőforrások állandó fogyasztásában gondolkodnak, mintha az erőforrások mindenkor hozzáférhetőek volnának. Sok erőforrást, (mint például a kőolajat és a földgázt) az emberiség (egy szűk része) nagyon nagy ütemben fogyasztja.

 

Az üzleti életben a „fenntartható fejlődés” szókapcsolatot úgy használják, mint ha a jelenlegi fajta gazdasági fejlődés is fenntartható volna, vagy mintha a kapitalizmus környezetbarát volna és nem veszik figyelembe a környezeti és a társadalmi értékeket, szempontokat.

 

MÁS VÉLEMÉNY:

A nem fosszilis energiaforrások, az újrafelhasználás, a szolgáltatások megfelelő megszervezése gazdasági értelemben is lehetővé tud tenni fejlődést, (a korlátozott erőforrások használata nélkül, vagy kismértékű, kis környezeti hatással járó használatukkal.

Szemlélet (paradigma) váltás: a fejlődés alatt nem feltétlenül értjük az anyagi növekedést és az emberiség számbeli növekedését, hanem inkább az emberiség szellemi fejlődésére gondolunk, akkor ez elvileg lehetséges a Föld élővilága állapotának megőrzése mellett is.

 

Az előzőekben felsorolt kérdések jelentős mértékben megfogalmazottak már az egész emberiség számára, de a társadalmak és az egyes ember gyakorlatába még csak kis mértékben mentek át.

 

A fenntarthatóság ellenében hatnak a következő tényezők:

 

·        a fogyasztás-központú szemlélet terjedése, (Kína, India, arab országok)

·        a jólét fogalmának elsősorban az anyagi javakra történő korlátozása, (USA)

·        a természeti erőforrások végletesen fokozott felhasználása, (USA, Japán, Kína)

·        a fosszilis és a nukleáris energiaforrások monopolhelyzete, ezek elosztásában meglevő óriási (130 GJ/év/fő; 10 GJ/év/fő) különbség, (USA, Európa, -, Afrika, Ázsia,)

 

·        a szolgáltató ágazat fontosságának túlzott hangsúlyozása,

·        a „fejlett országokban” az emberek atomizáltsága, nem természetes életmódja,

·        a megelőzés helyett az „utókezelés”,

·        nem én vagyok a felelős, még magamért sem,

·        a saját érdek és a közösség érdekének nem ismerete, félreismerete, boldogság hiány

·        az áltudományos „indoklások” nagy tere,

 

Mi változtathat ezen a helyzeten? A társadalombeli totális tudásátadás

 

·        az átfogó szemléletmód kialakítása minden korosztálynál,

·        a társadalom – a gazdaság – a környezet kölcsönhatásait kiegyensúlyozottan figyelembevevő, kezelő tervezés és irányítás minden szinten,

·        az ágazatokra osztott igazgatási és intézményrendszer kellő mértékű összhangja,

·        a tantárgy-központú, tudományág-alapú oktatás mellett, ezzel összhangban az összefüggéseket bemutató (integrális ) „tárgyak” (multidiszciplinaritás)

 

 

 

 

Lehet másként is gondolkodni? Javaslatok hazánkban megvalósítható rendszerekre:

 

Gondolatok az emberi gazdaság Ökoszisztéma elvek szerinti (innovatív) szervezésének általános és konkrét kérdéseiről

(Letölthető PDF változat)

 

 

dr. Német Béla

2013. január 20.

 

Nemzetközi konferenciák, egyezmények 1992-től 2015-ig

 

1973

 nyara. „Olajválság”???? Mi az?

1987

ENSZ Közgyűlés létrehozta a Környezet és Fejlődés Világbizottságot

A „Brundtland Bizottság” Közös Jövőnk” című jelentése: Meghatározza a fenntartható fejlődés fogalmát:

„A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”.

1992

Rio de Janeiró – Környezet és Fejlődés Világkonferencia

1993

ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága

1997

New York – az ENSZ Közgyűlés Rendkívüli Ülésszaka (Rió+5)

1999

Kyotoi Egyezmény az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogásáról

2000

Tokió „Átmenet a fenntarthatóság felé”.

„A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg.”

2002

2002. aug. – szept. a dél-afrikai Johannesburgban Fenntartható Fejlődés Világkonferencia társadalmi-gazdasági fejlődés és a környezet védelme közötti szoros kölcsönhatás, Földünk általános környezeti állapota összességében erőteljesen romlik. Stockholmtól Johannesburgig.

2005-2010

A PEAK OIL csúcsán vagyunk?

Pl. Magyar Tudomány 2006/1. 62. old. http://www.matud.iif.hu/06jan/09.html,