Mentorálás: a fogalom értelmezése
A mentorálás fogalmát ma az élet számos területén használják, ám kevesen tudják, hogy a szó mit jelent. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint atyai barát, pártfogó, nevelő jelentéssel egyenértékű. A mai szóhasználatban egy olyan személyt jelent, aki – mint idősebb és tapasztaltabb barát, tanár vagy tanácsadó – atyailag segít jó tanácsokkal valakit. Munkahelyi környezetben olyan személyt jelent, aki egy munkatársa számára tanácsadóként áll rendelkezésre. A mentor elkíséri a munkatársat szakmai fejlődése során, és példát mutat neki (hu.wikipedia.org/wiki/Mentor).
A mentorálás nemcsak a pedagógusképzésben egyre népszerűbb támogatási forma, hanem számos egyéb területen is. Ennek a jelenségnek okaként említhetjük, hogy a fiatalok ma a korábbinál nagyobb mértékben igénylik a szuverenitást, így ezt respektálva, a problémák feldolgozására, megoldására a személyes segítségnyújtás látszik járható útnak (Braun, 2008). De figyelembe kell venni azt is, hogy „a mentori kapcsolat pozitív hatása számos területen kimutatható, azonban kevés információval rendelkezünk arról, hogy ez milyen mechanizmuson keresztül történik, így a beavatkozások támogatásának empirikusan is megalapozott lehetősége is korlátozott” (Fejes et al, 2009: 52).
A „mentori tevékenység” meghatározása Hobson alapján: „tapasztalt gyakorló tanár által nyújtott egyéni támogatási forma a kezdő vagy kevésbé gyakorlott tanár számára, amelynek elsődleges célja, hogy támogassa a mentorált tanár szakmai fejlődését, illetve gördülékenyebbé tegye a szakma(k) kultúrájába, illetve a speciális helyi kontextus(ok)ba való beilleszkedést.” (Hobson et al, 2009: 207). A mi esetünkben ennél komplikáltabb a helyzet, ugyanis nemcsak az iskolai folyamatokra korlátozódik a kézikönyv, hanem az azt megelőző szocializációs helyszínekre, azaz a bölcsődére és az óvodára, valamint az általános iskola alsó tagozatára. Ha tehát a szakmák kultúrájáról beszélünk, akkor a csecsemő- és kisgyermeknevelés, az óvodapedagógia és a tanító szakmák kultúrájába való beilleszkedésre gondolunk, és a helyi kontextusok alatt a bölcsődéket, óvodákat és az általános iskolákat értjük.
Mindezekre a helyszínekre természetesen másféleképpen kell készülni, teljesen más képességek és készségek kerülnek előtérbe, ha a különböző korosztályokat tekintjük, azonban a közös cél mindhárom professzióban a gyermekek haladásának támogatása és fejlesztése, ennek érdekében kell működnie a pedagógusnak és erre készít fel többek között a mentor, amikor a következő feladatokat vállalja:
A mentorálás nemcsak a pedagógusképzésben egyre népszerűbb támogatási forma, hanem számos egyéb területen is. Ennek a jelenségnek okaként említhetjük, hogy a fiatalok ma a korábbinál nagyobb mértékben igénylik a szuverenitást, így ezt respektálva, a problémák feldolgozására, megoldására a személyes segítségnyújtás látszik járható útnak (Braun, 2008). De figyelembe kell venni azt is, hogy „a mentori kapcsolat pozitív hatása számos területen kimutatható, azonban kevés információval rendelkezünk arról, hogy ez milyen mechanizmuson keresztül történik, így a beavatkozások támogatásának empirikusan is megalapozott lehetősége is korlátozott” (Fejes et al, 2009: 52).
A „mentori tevékenység” meghatározása Hobson alapján: „tapasztalt gyakorló tanár által nyújtott egyéni támogatási forma a kezdő vagy kevésbé gyakorlott tanár számára, amelynek elsődleges célja, hogy támogassa a mentorált tanár szakmai fejlődését, illetve gördülékenyebbé tegye a szakma(k) kultúrájába, illetve a speciális helyi kontextus(ok)ba való beilleszkedést.” (Hobson et al, 2009: 207). A mi esetünkben ennél komplikáltabb a helyzet, ugyanis nemcsak az iskolai folyamatokra korlátozódik a kézikönyv, hanem az azt megelőző szocializációs helyszínekre, azaz a bölcsődére és az óvodára, valamint az általános iskola alsó tagozatára. Ha tehát a szakmák kultúrájáról beszélünk, akkor a csecsemő- és kisgyermeknevelés, az óvodapedagógia és a tanító szakmák kultúrájába való beilleszkedésre gondolunk, és a helyi kontextusok alatt a bölcsődéket, óvodákat és az általános iskolákat értjük.
Mindezekre a helyszínekre természetesen másféleképpen kell készülni, teljesen más képességek és készségek kerülnek előtérbe, ha a különböző korosztályokat tekintjük, azonban a közös cél mindhárom professzióban a gyermekek haladásának támogatása és fejlesztése, ennek érdekében kell működnie a pedagógusnak és erre készít fel többek között a mentor, amikor a következő feladatokat vállalja:
- a jelölt tanulási kontrolljának növelése, fejlesztése;
- aktív odafigyelés;
- a gyakorlat megfigyelése, modellezése és megbeszélése a tudatosság növelése érdekében;
- közös tanulási élmények (pl. megfigyelések vagy videofelvételek);
- útmutatás, visszajelzés, és ha szükséges, iránymutatás;
- közös elemzés és akcióterv készítése;
- a jelölt gyakorlatának értékelése;
- általános támogatás biztosítása (Lord et al, 2008).