6.2 melléklet
A második világháború utáni évtizedekben jelentősen megváltozott Európa etnikai térképe. Először az '50-es, majd a '60-as években nagyszámú migráns személy jelent meg a Nyugat-Európában. Kezdetben, az '50-es években a gyarmattartó anyaországban, a volt gyarmatok lakói telepedtek le, később az újjáépítés folyamatában mind több vendégmunkás érkezett. A nyugati országok saját forrásból már nem tudták kielégíteni a szükséges munkaerő-igényüket, ezért toboroztak vendégmunkásokat. Először főleg a férfiak telepedtek át, majd a nők és a gyerekek is utánuk költöztek. Az őslakosok eleinte úgy gondolták, hogy csak vendégmunkásként vannak jelen (pl. Gastarbeiternek hívták őket), később azonban egyre inkább tudatosodott, hogy a már nem vendégként, hanem végleges kitelepülőként találtak új hazát maguknak. A társadalomban zajló folyamatokra az oktatásügynek is reagálnia kellett, adekvát válaszokat kellett adnia. Eleinte az oktatásügyben inkább tehernek érezték a migráns gyerekek jelenlétét, rá kellett ébredni, hogy a hagyományosan megszokott pedagógiai módszerek nem megfelelőek, széles körben új didaktikai módszerekre és eszközökre van szükség. Első lépésként a nyelvi készségek fejlesztését tűzték ki célul, hiszen a befogadó ország nyelvének megtanulása alapvetőek tűnik a társadalomban való boldoguláshoz és a diákok iskolai sikereinek eléréséhez. Mind a gyerekeknek, mind pedig a szülőknek, a felnőtteknek is a nyugati országok nyelvórákat szerveztek. Többféle módon arra ösztönözték őket, hogy tanulják meg az adott ország nyelvét. A befogadó országok a nyelvtanuláshoz számos támogatást nyújtottak (különórák, tolmácsok, tájékoztató anyagok stb.). A szakemberek az iskolai eredmények javulását a nyelvtudás fejlesztésétől várták.
Másrészt a kezdeti oktatáspolitikai intézkedések szociálpedagógiai lépésekkel kapcsolódtak össze, mivel számos migráns gyerek szegénységből, a befogadó országnál jóval fejletlenebb társadalomból, hátrányos helyzetű családból érkezett. A migráns gyerekek lakóhelye gyakorta szociális gyújtópontokban helyezkedett(ik) el. Azaz olyan környéken, amely rossz infrastrukturális feltételekkel rendelkezik s a lakosság nagyfokú munkanélküliséggel, szociális problémákkal küzd. Az őket tanító iskoláknak a diákok szociális gondjainak enyhítésére is lépéseket kell(ett) tennie. Mindezzel párhuzamosan a pedagógusok felkészítése, továbbképzése is elkezdődött, mára bekerült a képzésbe a multikulturális/interkulturális szemlélet, új módszerek megtanulása és a pedagógusok viszonyulásának formálása. Nagy szükség volt erre, hiszen a tolerancia, az együttműködési készség fejlesztése, a kulturális különbségek megismerése nélkül a befogadás, az elfogadás sem valósulhat meg. Mára Európa-szerte természetes részévé vált a pedagógusképzésnek az interkulturális kompetenciák fejlesztése.
Az utóbbi években megerősödött a multikulturális/interkulturális pedagógia a neveléstudomány rendszerében, s ezen belül különösen a hatékony iskolák felé fordult a figyelem. Számos kisebbségi diákot fogadó iskola jól működik, sikeres tanulókat bocsát ki, mások azonban kudarcokat halmoznak fel. Mitől függ a siker, az eredményesség? Az iskolakutatók és a szociológusok (lásd PISA-felmérések) annak megállapítására is törekszenek, hogy mely tényezők játszanak fontos szerepet a jó iskolai teljesítmény elérésében. Ezek szerint több faktor is befolyást gyakorol az eredményességre: így az oktatás nyelvének megfelelő szintű ismerete, az új ország iskolájában eltöltött idő, a család szociális helyzete, kulturális, etnikai háttere, a szülők iskolázottságának mértéke, a tanuló énképének milyensége, az iskola és a gyerek, a család közötti kapcsolatok jellemzői, a pedagógus attitűdjei mind-mind alakítják, együttesen formálják a kisebbségi, migráns tanulók iskolai teljesítményét, sikerességét.
A migráció további aspektusai és az oktatásügy válaszai44
A migráció árnyoldalai a táradalomban és az iskolarendszerben nemzetközi szinten - mind a befogadó, mind pedig a kivándorló országokban egyaránt jelen vannak. Az újonnan csatlakozott közép- és kelet-európai uniós tagállamokban a csatlakozás óta mind könnyebbé vált a külföldi munkavállalás, s a felnőtt szülők mind több „EU-árvát" hagynak hátra. Így nevezzük azokat a gyerekeket, akiket szüleik a kivándorlás előtt itthon a nagyszülőkre vagy valamely rokonra bíznak. Számuk különösen megnőtt Romániában, Észtországban, Lettországban, Litvániában és Lengyelországban, de van rá példa hazánkban is. A migráció hatására szétszakadó családokban a felnőttekre, a szülőkre nehezedő pszichés teher ugyancsak rávetül a gyermekekre s az iskola belső világára. A migráció nyomán az új tagállamoknak fel kell készülniük a magára hagyott, csellengő, a napi szülői gondoskodás nélkül felnövő tanköteles gyerekekkel való foglalkozásra, amely a gyermekvédelmi problémák sokasodását hozza magával az iskolákba/óvodákba. Ugyanezekkel a gondokkal néztek szembe évtizedekkel ezelőtt a Törökországot, majd Jugoszláviát elhagyó vendégmunkások otthon maradt családtagjai, gyermekei és a velük dolgozó pedagógusok is. A szétszakadt családokban gyakoribb a válás, a kapcsolatok elhidegülése, a gyermekek elhanyagolása, a magányosság érzése, s mindebből következő a lelki problémák jelenléte. A pedagógusoknak fel kell készülniük e feladatokkal való szembenézésre, a segítő szakemberekkel (iskolai szociális munkás, iskolapszichológus, gyermekvédelmi szakember) való szoros és rendszeres szakmai együttműködésre.
Másrészt a fokozódó mobilitás magával hozza az új családi formációk létrejöttét, az ún. transznacionális családok számának növekedését. E családokban a szülők egyik tagja valamely más országból származik, más anyanyelv, kultúra hordozója. Ide sorolhatók még azok a szülők is, akik rendszeresen ingáznak két ország között (a viszonylag gyors utazás és az olcsó kommunikációs lehetőségek révén kapcsolatot tartva családjukkal), vagy véglegesen házastársával, párjának országában telepednek le.45 Ezek a családok kezdetektől több kultúrához kapcsolódnak, gyermekeik a családi környezetben több nyelvet használnak és kultúrát ismernek meg, s leginkább a magasan képzettek között találjuk meg őket. E jelenségek is igénylik a szociális kompetenciák és a megértés, a tolerancia, az alkalmazkodóképesség fejlesztésének szükségességét. A kooperatív technikák elterjedése ugyancsak sokat köszönhet a multikulturális/interkulturális nevelésnek. A csoportmunka különböző formái jelentősen hozzájárulnak egymás megismeréséhez, megértéséhez, a kölcsönösen jó kapcsolatok kialakításához, fenntartásához és a sikeres alkalmazkodáshoz.
A migráns hátterű gyerekeket ma is gyakran éri elutasítás, előítéletes fogadtatás az eltérő bőrszín, az akcentusos beszéd, a származás miatt az új országban. A többség tagjai, az őslakosok - felnőttek és gyerekek egyaránt - sokszor előítélettel szemlélik a bevándorlókat, különösen így van ez a gazdaságilag válságos években. A kirekesztés, a megbélyegzés, az elutasítás nyílt és rejtett módon ugyancsak jelen van a társadalomban, s leképeződhet az iskolában is. Ennek felismerése nyomán építették be a pedagógusképzésbe az elfogadást, a befogadást segítő módszereket, a kooperáció és a konfliktusmegoldó-képesség fejlesztését. Az elfogadáshoz a megismerésen és a megértésen, az önreflexión keresztül vezethet az út. A családokkal, azok kultúrájával való ismerkedés, illetve annak elfogadtatása többek között témanapok, projektek, az adott kultúra jeles személyiségeinek, ünnepeinek megtartása révén történhet. Jelentős szerep jut továbbá annak is, hogy az iskola értékként tekintsen a kisebbségek, a migránsok kultúrájára, természetesnek vegye, elfogadja azok jelenlétét az iskolában.
43Forrás: Torgyik Judit (2013): A bevándorlók oktatásának jellemzői Európában In: Bábosik István (szerk.): Az iskola optimalizálásának lehetőségei. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 112-124. alapján
44 Forrás: Torgyik Judit (2013): A bevándorlók oktatásának jellemzői Európában In: Bábosik István (szerk.): Az iskola optimalizálásának lehetőségei. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 112-124. alapján
45 Watson, James L. (2004): Globalisation in Asia - Anthropological Perspectives. In: Suárez-Orozo, Marcelo, M.- Qin-Hilliard, Desireé Baolian (2004, szerk.): Globalisation, Culture and Education in the New Millennium. University of California Press, Berkeley, Los Angeles, 141-173.