Evolúció II.: A változó élet

Az ábrák listája

2.1. A kutyák sokfélesége egyedülálló

2.2. A teozinte és a kukorica virágzata

2.3. Mai ember, és egy modern, genetikai adatok felhasználásával készült rekonstrukció egy európai neandervölgyi gyermekről

2.4. A neandervölgyi és mai emberben a bizonyos polimorfizmusok jelenléte akár teljesen megegyezhet.A. A kékkel jelzett polimorfizmus a mai ember és a neandervölgyi közös ősében egyaránt jelen volt, így elterjedt mindkét fajban. B.Az új mutáció az elválást követően jelent meg, így csakis a modern emberben van jelen, a másik változatot a szelekció "kiseperte" (bal oldali első kép: neandervölgyi ember,a jobb oldalon modern emberek: franciák, han kínaiak, pápuák, jorubák és szanok, alul: Homo erectus )

2.5. Génáramlás a neandervölgyi ember és a modern ember között. Az adatok szerint az afrikaiakkal a neandervölgyiek nem keveredtek.(középen oldalt: neandervölgyi ember,felül modern emberek: franciák, han kínaiak, pápuák, jorubák és szanok, alul: Homo erectus)

3.1. A csalitpatkányokhoz sorolható Tympanoctomys barrerae és a füttyentőbékák közé tartozó Odontophrynus americanus poliploid állatok

3.2. Kimura Motoo és Ohta Tomoko, a neutrális szelekció elmélet megalkotói

3.3. A VERL fehérjék változásai elősegítik a reproduktív izolációt.

3.4. A Jingwei gén kialakulása. Kék színnel az gén, zölddel a exonjai.

3.5. Az AFGP poliprotein fagyálló sajátságának származtatása a tripszinogén gén 2. exonjának részletéből (I1-I5 intronok, E1-E5 exonok).

3.6. Dissostichus mawsoni

3.7. Ortológia és paralógia (a piros nyilakkal jelzett génpárok ortológok, a kékkel összekapcsoltak paralógok)

3.8. Rekombináció és génkonverzió kapcsolata

3.9. Génkonverzió a galágó globin-génjeiben

3.10. A duplikált gének sorsának lehetséges alakulása (A: Divergens evolúciós modell; B: Együttes evolúciós modell; C: “Születés és halál” modell).

3.11. Szubfunkcionalizáció zebradánióban. Az átírás az upstream enhancertől (kék) a downstream enhancer (sárga) irányába zajlik.

3.12. Transzpozíció szerepe a modern immunreceptor-gének kialakulásában (részletek a szövegben)

4.1. A modern evolúcióelmélet szemléletformáló alakjai. Jobbra: Filipcsenko

4.2. Eldredge és Gould

4.3. Kladogenezis és anagenezis: az okapi és zsiráf közös ősének populációja kettéválik és differenciálódik. Ez a lépés kladogenezis. A szeparált vonalakon belüli változásokat anagenezisnek hívjuk.

4.4. Madárfarkak különböző számú tollakkal: a taxikus diszkontinuitás példája. A kolibriknek mindig 10, az énekes madaraknak 12 farktolla van.

4.5. Tüdőshalak, eleven fosszíliák

4.6. Triops pajzsosrák és Nautilus: eleven fosszíliák

4.7. Filetikus gradualizmus a Gryphaea kagylók példáján

4.8. Szaggatott egyensúly (punctuated equilibrium)

4.9. Haldane, amint kimászik a magasnyomású kamrából, ahol komoly károsodásokat szenvedett

4.10. Trinidadi guppik © Andrew Hendry

4.11. Teozinte és kukorica

4.12. A híres négyszárnyú Drosophila – tripla homeotikus mutáns

4.13. Közismert törzsek rokonsági viszonyai. Kiemeljük, hogy a gerincesek legközelebbi testvércsoportjának újabban az előgerinchúrosokat tartják, a hengeresférgek besorolása pedig változatlanul problematikus (szaggatott vonal).

4.14. Archaeothyris, egyik feltételezhető emlős-előd

4.15. Az emlősökhöz vezető leszármazási vonal

4.16. Átmenet a hüllők állkapocscsontjaiból az emlősök hallócsontjaivá

4.17. Homeotikus mutáció: csáp transzformációja lábbá; különböző csigolyák transzformációi gerinceseknél egy XIX. századi ábrán

4.18. Ismétlődő részek különböző állatcsoportokban. Az elemek számában fajon belül és fajok között is variabilitás tapasztalható (meristic variation)

4.19. A végtagok (lábak) kiegyénülése illetve számuk csökkenése

4.20. A fogazat kiegyénülése ritka esetben visszafordulhat. A hüllőknél a fogazat egységes, az emlősöknél (elefántcickány) heterodont fogazatot találunk, azaz a fogak egyediek, a kezdetleges bálnáknál már megfigyelhető a fogak dedifferenciációja (Prozeuglodon), a modern fogascetek (delfinek) fogazata homodont, azaz a fogak egységesek

4.21. Homológ végtagok, példa a diverzifikációra

4.22. Emberszabású majom és ember embrionális és felnőttkori koponyáinak allometrikus megfeleltetései.

4.23. Recens halfajok növekedésében megfigyelhető allometria.

4.24. Hangya dolgozó allometrikus növekedése

4.25. Gyíkszerű hüllő és Pterosaurus koponyái között megfigyelhető allometrikus viszonyok.

4.26. Az állkapcsok allometrikus növekedése rokon halcsaládokban

4.27. Progenezis és neoténia

4.28. Az axolotl indukált metamorfózisa. A baloldali egyed az axolotl normális egyede, a jobboldalit tiroxinnal kezelték, előidézve metamorfózisát

4.29. A progenezis hatása jól megfigyelhető a Bolitoglossa végtagfejlődésénél

4.30. Elentherodactylus coqui egyedfejlődése

4.31. Különböző tengeri sünök közvetlen és közvetett fejlődése

4.32. Richard Goldschmidt és Francis Jacob

4.33. A lándzsahal keringési rendszere és aortaívei

4.34. Összefoglaló ábra a gerincesek kopoltyúíveiről

4.35. A fogak alakjának megváltozása a fosszíliákban és egy elfogadott fejlődésbiológiai modell (a reakció-diffúziós modell) alapján

4.36. A csirke és az őz pharyngulájának szeme drámaian eltérő méretű.

4.37. Erszényes embriók

4.38. Hemiergis gyíkok öt- és kétujjú végtagja

4.39. A nazohipofizeális lemez felhasadása új lehetőséget teremt a sejtvándorlásokhoz, így új képletek alakulnak ki

4.40. Az orrcsont és állcsont látványos allometriás növekedése az orrlyuk fejtetőre helyeződését eredményezi bálnáknál

4.41. A röpképtelen új-zélandi kiwi és egy denevérfaj végtagjainak illetve azok részeinek allometrikus növekedése

4.42. A rövid ismétlődő szakaszok esetén gyakran fellépő "szálelcsúszás"-ból eredő mutáció (slipped mispairing vagy strand slippage)

4.43. Különböző pofahosszal jellemezhető kutyafajták

4.44. Kromatin-szintű barkácsolás a nokturnális állatok retinájában. A panel – Retina keresztmetszete. ↑ - A fény érkezési iránya. Narancssárga sejtek – Ganglion sejtek. Zöld sejtek – Interneuronok rétege. Piros sejtek – Pálcikasejtek. PS: Pálcikasejt sejtmagja, GS: Ganglionsejt sejtmagja. B panel – Pálcika- és ganglion-sejtek sematikus kromatin organizációja. C panel – Pálcikasejtek kromatin állományának átrendeződése az egér pálcikasejtjeiben, újszülött, egy hetes, két hetes, három és négy hetes egérben. Valamennyi panelre érvényes színkód: Zöld – eukromatikus, kék és piros – heterokromatikus régiók.

6.1. Konvergens evolúció további példái: sörényes hangyász, földimalac, tobzoska

6.2. Konvergens evolúció: delfin, Ichthyosaurusok, cápa

6.3. Bates-féle mimikri. A darázshoz (balra) hasonlóvá vált üvegszárnyú lepke

6.4. Dubautia és Wilkesia: a Hawaii-szigetek napraforgó-rokonságba tartozó növényei

6.5. Bölcsőszájú halak

6.6. A bölcsőszájú halak zsigeri állkapcsa és annak elhelyezkedése a koponyában

6.7. "Gaping"-izmok a csirögénél

6.8. Termeszlégy „billérszerű” szárnya

6.9. A Zygothrica csoporton belül (Drosophilidae) az evolúció a szélesebb szemek és fejek irányába haladt, amit a filogenetikai analízis is igazol

7.1. Az afrikai bojtosúszós hal (Latimeria chalumnae) és az indonéziai bojtosúszós hal (L. menadoensis)

7.2. Hawaii gyapjasmadarak (Drepanidinae): l’iwi; palila; akohekohe; amakihi

7.3. Lovak és lábaik alakulása: A Hyracotherium (alul) az első igazi lóféle kutya méretű volt. Lábain négy ujj nőtt, amelyek közül egy anatómiai szempontból a harmadik kissé hosszabb volt, mivel növekedési rátája meghaladta a többiét. Ahogy a lófélék mérete nőtt, az oldalsó ujjak elvesztették kapcsolatukat a talajjal, a harmadik ujj metakarpális ízének allometrikus növekedése miatt. Később az oldalsó ujjak elcsökevényesedtek egy további genetikai változás miatt.

7.4. Amerikai bodobácsok (soapberry bugs)

7.5. Az atlanti tőrfarkú vonalban minimális változások történtek a földtörténeti korok során

7.6. Eleven fosszíliák: Ginkgo biloba és Equisetum zsurló

7.7. A tüskés pikó nagy- és kistüskés változata

7.8. Felül: Ausztráliai tüdőshal (Neoceratodus forsteri). Szokás az EDGE-fajok (Evolutionary distinct, globally endangered) klasszikus példájaként emlegetni. A fosszilis emlékek bizonysága szerint a faj a Kréta óta fennáll, így valószínűleg a legidősebb ismert gerinces faj. Hasonlósága nyilvánvaló a több százmillió évvel ezelőtt élt fajokhoz. Alul: több százmillió éves tüdőshal „modern fajok” társaságában.

7.9. A bálnák fejlődésének valószínű stádiumai. A: A vízilószerű, oligocénben élő Elomeryx párosujjú patáshoz hasonló lehetett a bálnák őse; B: A "kétéltű" életmódot élő Ambulocetus sekély vizeket lakott, lábait úszásra használta. Ujjai kis patákban végződtek; C: a középső eocénben élő Rhodocetus elsősorban a hátsó lábait használta úszásra, bokacsontjai még a párosujjú patásokéra emlékeztettek. A medenceöv gyenge volt, nem valószínű, hogy az állat szárazföldön huzamosabban mozoghatott; D: a Dorudon a középső-késő eocén időszakban már biztosan vízben élt, az előrehaladáshoz farkát használta, a medenceöv és a hátsó láb elvesztette kapcsolatát a gerincoszloppal, gyakorlatilag teljesen elcsökevényesedett; E: modern fogascet a Phocoena phocoena delfin. Orrlyukai már teljesen a fejtetőre tolódtak, hátsó végtagja teljesen eltűnt; F: recens sziláscet csontváza a medenceöv elcsökevényesedett maradványaival. (Gingerich, Muizon, Haver és Raff nyomán)

7.10. Különböző ökológiai igényű csoportok fajképződési rátája. A fűevők és lombevők evolúciója jelentősen gyorsabb, mint a mindenevőké és termeszevőké

7.11. A számunkra két legfontosabb törzs, a Chordaták és Arthropodák visszavezethetők erre a két élőlényre: a Pikaiára (balra) és a Marrellá ra (jobbra) a Burgess-pala két ékkövére

8.1. Mézkalauzmadár és méhészborz

8.2. Érdes bőrű gőte (Taricha granulans) és Thamnophis sirtalis

8.3. Tegeticula yuccasella fajkomplex nem minden esetben pollinátor és néha magára a termésre petézik

8.4. Acacia cornigera és a Pseudomyrmex hangya

8.5. Jellegeltolódás a Darwin-pintyeknél

8.6. Két faj, amelyek befolyásolják a Pinus contorta tobozainak morfológiáját: keresztcsőrű és kanadai vörös mókus

8.7. A Heliconius nem két faja párhuzamos „mimikai gyűrűt” formál Dél- és Közép-Amerikában. A megjelölt helyeken mind a H. erato, mind a H. melpomene jelen van, és egymáshoz hasonul, vagyis a különböző helyeken a két faj párhuzamosan változik. Mindkét faj mérgező, így a Müller-féle mimikri gyönyörű példájával állunk szemben

9.1. Wilhelm Roux

9.2. Cuvier és Saint-Hillaire

9.3. von Baer és a "nagyon hasonló" gerinces embriók

9.4. Általános gerinces filotipikus stádium vagy alaptestterv. Ebben a szakaszban a gerincesek alapvető jellegei kimunkáltak: háti helyzetű velőcső, gerinchúr, előbél a kopoltyúnyílásokkal (hasi helyzetű szívvel, amely nincsen az ábrán), szemhólyagokkal és szomitákkal

9.5. A zsigeri ívek megfelelései „általános gerinces embrióban” és 20 hetes humán embrióban.

9.6. Gasztruláció békában és madárban

9.7. Trochophora-lárva

9.8. A hüllők állkapocscsontjainak fülcsontokká transzformálódása emlősökben

9.9. Kacsakagyló és lárvája

9.10. Zsákállat és lárvájának metszete

9.11. Csökevényes szervek.

9.12. Häckel és művészi ábrája az egyedfejlődésről

9.13. A: Pleuronectes diphicerk stádiumú lárvális, valamint a kifejlett hal homocerk farokúszója; B: a stádiumok szemléltetéseképpen: diphicercalis farok (tüdőshal, ősi), heterocercalis (kecsege, átmeneti), homocercalis (lazac, modern)

9.14. A: Hernyók; B: Müller-féle lárva, Zoea-lárva

9.15. Az ember neoténiás?

9.16. A szem evolúciójának lépései puhatestűeknél: A: pigmentált sejtek egy foltja; B: pigmentált sejtek begyűrődő régiója; C: az érzékeny sejtek száma egységnyi területen nő; D: „Camera osbcura” szem (Nautilus); E: a szem üregét sejtfolyadék tölti meg, a szemet átlátszó bőrréteg védi, a sejtfolyadék egy részét lencse veszi körül; F: Octopus és tintahal differenciált hólyagszeme

10.1. A puhatestűek testterve

10.2. A csirkeszárny és a légy szárnya egyaránt pozicionális jelet használ mintázata kialakításakor. A pozicionális jel egy morfogén, amely az A/P tengely mentén hat. A csirkénél a jel a polarizáló régióból indul, míg a légynél a jel forrása a kompartmenthatár; a jelet a sejtek másképpen értelmezik az elülső-és hátsó kompartmentben

10.3. Megfelelés a csáp és a láb részei között. Az Antennapedia mutánsban a csáp bizonyos régiói lábstruktúrákká transzformálódtak. A nyilak a csáp régióit mutatják, amelyek csakis a láb nekik megfelelő struktúráivá transzformálódtak. Hasonló megfelelés volt tapasztalható a génkifejeződés szintjén is

10.4. A proximális láb-bimbó sejteket a szárny-bimbó disztális részébe ültetve azok a progresszív zónában disztálisabb pozícionális értéket nyernek az eredetinél, és karmos ujjakat alakítanak ki comb helyett.

10.5. Mintázatkialakítás és determináció

10.6. A génkifejeződést a DNS szabályozó régióihoz kötődő génszabályozó fehérjék koordinált tevékenysége szabályozza. A transzkripciós apparátus – amelyet az RNS polimeráz II és az általános transzkripciós faktorok alkotnak – a promóterhez kötődik. A további szabályozó régiók, amelyekhez génszabályozó fehérjék kötődnek, elhelyezkedhetnek a promóter mellett, vagy nagyobb távolságban

10.7. Különböző típusú transzkripciós faktorok

10.8. Boundary vagy inzulátor régió működésének modelljei:A „transzkripciós csalétek” (transcription decoy) modell szerint az inzulátoron olyan fehérjekomplex szerveződik, amely hasonlít a transzkripciós apparátusra. Az enhenszer így a „hamis” komplexszel lép kölcsönhatásba, és nem segíti elő a hatékonyabb transzkripciót

10.9. A génszabályozási hierarchia szerveződése és szintjei

10.10. Nüsslein-Vollhard, Wieschaus és Lewis, az 1995-ös orvosi Nobel-díj jutalmazottjai

10.11. Különféle génkészletek egymásra következő kifejeződése alakítja ki az A/P tengelyt. A megtermékenyítés után az anyai géntermékek transzlálódnak, és pozicionális információt biztosítva aktiválják a zigotikus géneket. A gep (gap=rés) gének regionális különbségeket definiálnak, amelyek a pair-rule (=pár szabályozó) gének periodikus mintázatává transzformálódnak. A pair-rule gének definiálják a paraszegmenteket. A szegmentpolaritási gének munkálják ki a szelvények mintázatát, majd a homeotikus szelektor gének határozzák meg a szelvények egyediségét

10.12. Lewis modellje a bithorax-komplex (BX-C) szabályozására. A második tori szegment (T2) az alapállapot, minden utána következő szegmentben újabb gén aktiválódik. Az utolsó szelvényben minden gén aktív

10.13. Ubx hatásának vizsgálata klónanalízissel

10.14. Egy klasszikus homeotikus mutáns, az Antennapedia

10.15. A bithorax-komplex szabályozó szakaszainak mutációi. A kifejlett egyed szelvényekből, a szelvényeken belül elülső és hátsó kompartmentekből áll. A kijelölt szakaszok a szabályozó (=regulátor) régiókat, azt alattuk lévő folyamatos vonal a komplex 300 000 bázispárnyi hosszát jelöli. Alul azt a három transzkripciós egységet jelöltük, amely a komplex három homeotikus fehérjéjét kódolja (a klasszikus „ kódoló” szakaszok a komplexnek kisebb részét teszik ki, a nyilak az átírás irányát mutatják)

10.16. A híres négyszárnyú légy, amelynek három független mutációja a 3. torszelvénynek teljeskörű 2.-ká transzformálódását eredményezi

10.17. Drosophila ektopikus szemekkel

10.18. Az achete-scute komplex (AS-C) térképe. A nyilak azonosított mutációk helyét jelzik. Az üres fekvő oszlopok deléciókat jelölnek, a háromszögek inszerciós transzpozonmutánsokat. A T5, T4, T3, T1A átírt régiókat jelölnek. A nyilak az átírás irányát jelölik. A genetikai lókuszok nevét a zárójelben tüntettük fel: ac: achete, sc-a, sc-b: scute, l'sc: lethal of scute, ase: asense. B: A scute T4 gén kifejeződésének korlátozódása az epidermiszben egy sejtcsoportról egyetlen sejtre, amelynek osztódása 4 sejthez vezet, melyek egyike sem fejez ki T4-fehérjét

10.19. Az organizátor régió egymástól távol eső fajokban messzemenő megegyezéseket mutat strukturálisan, funkcionálisan és molekuláris szinten is

10.20. A homeotikus gének szerveződésének, tér-és időbeli kifejeződési mintázatának konzerváltsága Drosophilában és egérben. A HOM-C, az Antennapedia- és bithorax-komplexek összességét jelöli a Drosophila harmadik kromoszómáján. Az egér a HOM-C génjeinek megfelelő Hox génjei négy klaszterben – HoxA, HoxB, HoxC, HoxD – helyezkednek el. Az egymásnak homológia alapján megfelelő géneket azonos színezéssel jelöltük. Minden egyes egér Hox gén azonos irányban íródik át (az egyes géneknél az átíródás iránya 5'®3'). Az egyed szintjén minél előbbre fejeződik ki a gén, annál korábbi is annak kifejeződése. Egérnél bemutatjuk a gének kifejeződését a központi idegrendszerben és a szomitákban. Bizonyos kifejeződési domének átfednek. Gyakorta csakis az elülső kifejeződési határ éles

10.21. A tüdő fejlődésének genetikai és funkcionális alapjai evolúciósan nagymértékben konzerváltak. A Drosophila és az emlősök légzőszervének fejlődésében oly fontos epitélium-kommunikáció részletbe menően hasonlóan zajlik. A Drosophila modellnek bizonyult egy eddig gerinces-specifikusnak tartott szerv tanulmányozásához. A Drosophilákkal közös őseink öröksége minden korábbi elképzelést meghaladóan meghatározza fejlődésünket és létünket. Az emlősök tüdejének esetében az FGF10, a BMP4 és a Sonic hedgehog gének kifejeződési mintázata a tüdő kialakulása során azok kritikus szerepe mellett szól

10.22. Arabidopsis thaliana ap3-3 mutánsa

10.23. Egyenlőtlen crossing-over

10.24. Génduplikáció és cisz-regulátor elemek módosulása

10.25. A cisz-regulátor elemek evolúciójának 4 módozata

10.26. A bicoid fehérje kötőhelye különbözök a fajokban, amihez a fehérje „hozzáidomult”. A különböző fajok fehérjéje nem köt más fajok enhenszereihez tökéletesen. Piros hatszög: „klasszikus” TATA core-szekvencia, kék oválisok: különböző más core szekvenciák

10.27. A toolkit expanziója és a morfológiai komplexitás evolúciója

10.28. Párhuzamok a rovarok és gerincesek idegrendszerének korai fejlődésében

10.29. Urbilateria helye a törzsfán és végtelen lehetőségeket kihasználó evolúciója

10.30. Ősszájú és újszájú lárvák hasonlóságai

10.31. Két gyökeresen eltérő végtagtípus - megdöbbentően hasonlító jelátviteli rendszerek szabályozása alatt

10.32. Az Ubx génexpresszió anteriorális határának eltolódása ízeltlábúakban. Az Ubx (kékkel) és abd-A (lilával) proteinek kifejeződési doménjei a különböző ízeltlábú csoportok és onychophora/ karmos féreglábúak testtervei alatt láthatóak. Az expresszálódó Ubx protein anterior régiója minden csoportban más szegmensben található. Minden esetben ez a határoló régió egy morfológiai átmenetet jelez a szegmentált és a függelék állapot között. A kék és lila sávok a myriapodáknál /soklábúaknál és az onychophoránál az Ubx- és abd-A-ról kifejeződő domének összességét jelzik. A=abdominális G=genitális Mx=maxilláris L=láb Lab=labiális/ ajaki Op= opisthostomális T=thorakális Tr=törzs. Ubx expresszió tükrözi a maxillopedia fejlődését rákokban

10.33. Az Ubx és abd-A proteinek expressziós doménjei a különböző rákcsoportok alatt kékkel ill. lilával vannak feltüntetve A legegyszerűbb rákok (Artemia, felül) a tor szegmenseiben mutatnak Ubx kifejeződést. Más rákok esetében, amelyek egy, két vagy három pár specializált maxillopediával rendelkeznek a tor elülső szelvényeiben (kisebb tori végtagként jelölve), határozottan hátrébb van az Ubx expresszió hátsó határa. A kék és lila sávok a Maxillopoda és Malacostraca alosztályokban az Ubx és abd-A expresszálódó doménjeinek összességét jelölik. Mx=maxilláris Lab=ajak T=thorakális

10.34. Hox gének kifejeződési mintázatai ízeltlábúak fejében An= antenna Ch= csáprágó Ic=interkaláris Md=mandibula Mx=maxilla Mxp=maxillopedia L=láb Lab=ajak Oc=szem Op=ophistoszóma Pp=pedipalp T=tor

10.35. A végtagok elhelyezkedése és a testtagolódás szempontjából fontos Hox gének kifejeződési mintázatai

10.36. A Distal-less gén kifejeződése felnőtt állatban és embrióban

10.37. A rovarok testfelépítésének változása

10.38. Az Ubx kifejeződési szintje befolyásolja a szőrök megjelenését

11.1. Járulékos ujjszerű képlet kialakulása létező struktúta módosulásával

11.2. A gyíkok nyelve kémiai ingerek felvételére módosult

11.3. Tüdőtlen szalamandra kilövi a nyelvét

11.4. A madarak pikkelyei és tollai közötti különbségek szépen tükröződnek a korai jelátviteli események időzítésében és szintjében

11.5. Az Shh-BMP2-modul sorozatos újrafelhasználása a toll fejlődése és evolúciója során. Az alsó sorban a madártoll fejlődési stádiumai, a felső sorban a két jelátviteli útvonal kifejeződési modul feltételezett alakulása látható a dinoszaurusz-pikkelyekben. A toll evolúciója során az I-IIIa stádiumok az Shh-BMP2-modul kifejeződésének megváltozására vezethető vissza. I. stádium: az első meghosszabbodott csőszerű toll egy primitív Archosaurus pikkelyből származtatható, az Shh-BMP2 disztális koexpressziójának kialakulása után. A II. stádium az első elágazó pehelyszerű toll az Shh-BMP2 hosszanti doménjainak kialakulása után fejlődött volna ki. Az Shh-BMP2 kifejeződés centrális-periferiális polaritása vezetett az első elágazó tollrostokból álló tollak kialakulásához. A IIIa stádium úgy alakult ki, hogy a longitudinális Shh-BMP2 domén kifejeződése dorzális irányba megszűnt, így a tollrostok helikális irányba növekedtek tovább, így a tollrostok egyesülésével létrejött a tollcséve, és a két zászló (vexillum)

11.6. Archaeopteryx lithographica

11.7. Strukturális homológia a rovarok szárnya (A) és az ősi dorzális láb-elágazás (B) között (sárga). C: Az ízeltlábúak utolsó közös őse vízi élőlény volt elágazó függelékekkel. A függelékek ventrális ága (világoskék) elsősorban a mozgást szolgálta, míg a dorzális ág (sárga) elsősorban a légzést és ozmoregulációt.

11.8. A gerinces agy alapvető felépítése és a génkifejeződési domének

11.9. A dúclécsejtek vándorlása és leszármazottjai

11.10. A Dlx gének szabályozzák a zsigei ívek és az állkapocs mintázatát. A Gnathostomaták (állkapcsosok) zsigeri ívei metamerikus struktúrák, amelyek a szkeletális elemek proximo-disztális sorozatából állnak. A Dlx2 és Dlx5 gének egymásba ágyazott doménekben fejeződnek ki az egér zsigeri íveiben. Alul: Elő-Gnathostomata neurocraniuma (Nc) és a hozzá kapcsolódó zsigeri ívek (1-7). A zsigeri ívek egyediségét a Hox, Pbx és Otx gének határozzák meg (zöld nyíl). Feltételezik, hogy a Dlx gének egymásba ágyazott kifejeződésének kialakulása majd a zsigeri ívek rákövetkező kiegyénülése a Gnathostomata evolúció során alakult ki. BA: branchyal arch = zsigeri ív; Bb: basibranchyális; Cb: Ceratobranchyális; Eb: Epibranchyális; Hb: hypobranchyális; Hy: Hyoid ív; MC: Meckel-féle porc; md: mandibuláris ív; mx: maxilláris ív; Pb: pharyngeobranchyális; PQ: palatoquadrátum

11.11. Devon életkép. Köztük vannak az őseink is?

11.12. Lépések a végtagok kialakulásában jól ismert kövületek alapján

11.13. A gerincesek páros végtagfüggelékeinek evolúciója. A vertebraták páros függelékei lépések sorozatával fejlődtek ki. A fosszíliák között először a testből oldalra kinyúló, megnyúlt uszonyokként vagy mint az állkapocs nélküli halak páros mellúszói jelentek meg. Az állkapcsos halakra jellemző, hogy több páros testfüggelékük van, amelyeket gyakorta jól körülírt tengely jellemez. A négylábúak disztális, ujjakban végződő autopodittal rendelkeznek. A végtag tengelye meghajlik és ennek disztális oldaláról indulnak ki az ujjak. A sorozatos homológiát mutató páros végtagok evolúciójának fontos lépése volt a hátulsó Hox gének egymásba ágyazott kifejeződési mintázatának kooptálása a két pár végtagban.

11.14. A: A négylábú végtagtípus evolúciója és annak feltételezett, döntő részlete. B: Az apikális ektodermaperem ektodermaszegély átmenet. Csontos halaknál (jobbra) az átmenet korán, bojtosúszós halaknál később, a szárazföldi gerinceseknél egyáltalán nem jelenik meg. A végtagbimbó hátsó zónáját vonalkázás jelöli. Egér, Eusthenopteron [élőlény, amelyet „alap ős négylábúként” (= basal stem tetrapod) említenek] és zebradánió (Danio rerio) mellső végtagjának belső váza, a metapterygialis tengellyel

11.15. A kígyók csökevényes végtagjai

11.16. Teknős páncéljának alapvető részei: a plastron és a carapace

11.17. A: A carapace fejlődésének három stádiuma levesteknősben (Chelonia midas); B: A teknősök kivételével minden négylábúban a myogenikus (x) a borda (apró fekete) és a kulcscsonti (nagy fekete) sejtek ventrális irányba vándorolnak a testfal mentén. A teknősöknél a bordasejtek laterálisan, a kulcscsonti sejtek pedig mediálisan vándorolnak, így túlnyúlnak a vállövön

11.18. Az ordovíciumban élték virágkorukat a 11 m-es hosszúságot is elérő lábasfejűek

11.19. Euprymna scolopes lárva, amelynek jellegzetes lábasfejű testterve van. Hox gének korai és késői kifejeződési mintázata a karokban és a szifótölcsérben. Az árnyalatok mélysége jelzi a kifejeződés intenzitását

11.20. A: Az ötös (pentamer) szimmetria kialakulásának feltételezett lépései; B: Az Echinodermák lárvái bilaterálisan, felnőtt egyedei radiálisan szimmetrikusak; C: Egy elmélet szerint a bilaterális A/P tengely megtöbbszöröződött; az ősi bilaterális A/P tengely az echinodermaták orális-aborális tengelyévé alakult

11.21. Tengeri csillag az ordovíciumból

12.1. A jaguarundi két színváltozata

12.2. Aguti

12.3. A-P: Különböző színezetű Drosophilinae fajok

12.4. A Pitx1 gén egyik szabályozó elemének (enhancerének) kiesése elégséges ahhoz, hogy az egyik végtag ne fejlődjön ki

12.5. A cisz-regulátor elemek evolúciójának négy alapvető módozata (TF: transzkripciós faktor; Δ: mutáció; R: represszor)

13.1. A fejlődés homokóra-modellje: a modell lényege, hogy az élőlény fejlődési moduljai között a kölcsönhatás szintje a filotipikus stádiumban maximális, előtte és utána összehasonlíthatatlanul nagyobb a függetlenségük.

13.2. Különböző patás vonalakban különböző homlokfüggelékek alakulnak ki

14.1. A földtörténeti korok jeles eseményei

14.2. Sávos vasérc

14.3. Cyanobacteria

14.4. Sztromatolitok

14.5. Gaboni 2,1 milliárd éves Metazoa fosszíliák

14.6. Az Ediakara korszak kontinensei

14.7. Charnia fosszília

14.8. Kimberella

14.9. Spriggia

14.10. Dickinsonia

14.11. Élet a vendikumban

14.12. Kis kagylós fosszíliák

14.13. A Cloudina megjelenése egymásba rakott fagylaltos tölcsérekre emlékeztet

14.14. Treptichnus pedum: nyomfosszília

14.15. A Föld képe a korai kambriumban

14.16. Halkieria

14.17. Brachiopoda fosszíliák

14.18. Trilibiták

14.19. Walcott a Burgess Palánál

14.20. Marrella splendens

14.21. Pikaia

14.22. Opabinia

14.23. Hallucigenia

14.24. Kerymachella

14.25. Tullimonstrum

14.26. Homalozoa

14.27. Conodonta

14.28. Archeocyatha

14.29. Archaeocyatha: Kotuyicyathus kotuyikensis és Tumuliolynthus karokolensis

14.30. A Föld az Ordovícium idején

14.31. Rugosa és Tabulata korallok az ordovíciumból

14.32. Élet az ordovíciumban

14.33. Zygospira modesta- (Brachiopoda)/ordovícium/ Méret:3 cm

14.34. Recens (napjainkban élő) brachiopodák

14.35. Glaphurus pustulatus - (Trilobitomorpha)/középső-ordovícium/Méret:2 cm

14.36. Conodonták: bal felső sarok: régebbi rekonstrukció. Lejjebb: Vogelnathus Campbellii rekonstrukciója és „állkapcsainak” mozgása. Bal alsó sarok: Lachriea „állkapcsa” (töredékei: Hindeodella, Prioniodina, Spathognathadus neoprioniodus). Jobb alsó sarok: Duboisella (töredékei: Hibbordella, Ligonodina, Metalonchodina, Lonchodina, Neoprioriidus)

14.37. Conodonta maradványok

14.38. Tengeri liliom (Echinodermata: Crinoidea) az ordovíciumból

14.39. Protopalaeaster sp rekonstrukciója - (Asteroidea)/alsó-ordovícium/Méret:5 cm

14.40. Graptolithinák. Balra: Dendroidea-telep rekonstrukciója (középső-kambriumtól). Középen: Didymograptus korai tékája/ordovícium/. Jobbra: Climacograptus kétsoros rhabdosomája /ordovícium/

14.41. Graptoliták

14.42. Ammoniteszek

14.43. Nautiloideák

14.44. Arandaspis

14.45. Sacabambaspis

14.46. Acanthodii – tövises cápa

14.47. A Föld a szilúrban

14.48. Élet a szilúrban

14.49. Cooksonia fosszíliák

14.50. Bal: Cooksonia sporofiton (fent) és aminek gametofitonja a Scyadophyton (szürke). Jobb: Steganotheca striata- (Rhyniophytophyta) /felső-szilur/

14.51. Tengeri liliomok a szilúrból

14.52. A Föld a devonban

14.53. Rhynia leletek és rekonstrukció

14.54. Trimerophyton robustus- (Trimerophytophyta)/alsó-devon/ ~ 3m

14.55. Zosterophyllum, a korpafüvek ősei

14.56. Asteroxylon mackiei- (Lycopsida-Lycophyta)/alsó-devon

14.57. Progymnospermatophyta: Cecropsis/felső-karbon (balra), és Eospermatopteris valamint Aneurophyton germanicum sporangiumai /felső-devon/ (jobbra)

14.58. Élet a devonban

14.59. Placodermi, páncélos őshalak

14.60. Eusthenopteron

14.61. Tiktaalik

14.62. Acanthostega

14.63. Ichtyostea

14.64. A végtagok eredete

14.65. A Föld képe a karbonban

14.66. Élet a karbonban

14.67. Karbonkori kétéltűek

14.68. Microbrachis a sokujjú kétéltű

14.69. A karbon gyíkszerű hüllői: Hylonomus lyelli és Paleothyris sp. 20 cm

14.70. Edaphosaurus (Synapsida: Pelycosauria)

14.71. Hüllők halántékablak szerinti felosztása

14.72. Petrolacosaurus: felső karbon, a Diapsidák feltételezett őse.

14.73. Őskérész rekonstrukciója a Westfalium Múzeumban

14.74. Arthropleura sp.: 2 m-es ős-ezerlábú a karbonból.

14.75. A Föld képe a perm időszakban. Kialakult a Pangea

14.76. Recens cikász

14.77. Glossopteris fosszíliák

14.78. Arberia - (Glossopteris) rekonstrukciója (Arberiales „magvas páfrány”)/perm/ Maximális magasság: 15 m

14.79. Élet a permben

14.80. A Föld a triász idején

14.81. Woodworthia kövületek

14.82. Recens Matonia (ernyőpáfrány)

14.83. Belemnites

14.84. A pterosaurusok kialakulása a triász során zajlott

14.85. Coelophysis

14.86. A Föld képe a jura elején

14.87. Élet a Jurában

14.88. Williamsonia Sewardiana- (Benetitopsida)/jura/Természetes nagyság:5-6 m

14.89. Pentoxylon Sahnii (Carnoconites) termős tobozvirágzata (Pentoxylales) /alsó-középső-jura/

14.90. Jura kori Diptera borostyánban fosszílizálódva

14.91. Megkövült belemnitesz

14.92. Allosaurus

14.93. Diplodocus

14.94. Párhuzamok a theropoda dinoszaurusz, az Archaeoptryx és a modern madár csontváza között

14.95. A Föld képe a korai krétában

14.96. A Föld képe a késői krétában

14.97. Élet a krétában

14.98. Pteranodon sp. - (Reptilia)/alsó-kréta/Szárnyfesztávolság: cca. 9m

14.99. Élet a Paleocénban

14.100. Élet az Eocénban

14.101. A Föld az eocénben

14.102. Élet az Oligicénban

14.103. Aegyptopithecus

14.104. Élet a Miocénban

14.105. Pliocén

14.106. A tengeri családok számának változása (Sepkoski nyomán)

14.107. A földtörténeti korok főbb eseményei