Mark B. Hansen az Embodying Technesis: Technology Beyond Writing (2000) című könyvében az elsők között tett kísérletet arra, hogy újraértelmezze a technológia fogalmát a humán tudományok diskurzusában. A New Philosophy for New Media (2004) című könyvében Bergson, Benjamin, Merleau-Ponty, Derrida, Deleuze, Virilio, Stiegler, Pierre Lévy, Timothy Murray, Rosalind Krauss szövegeit valamint a kognitív- és neuro-tudományok (Simondon, Maturana, Varela, Damasio) eredményeit felhasználva, a médiatudomány (Friedrich Kittler) és az újmédia (Lev Manovich) képviselőivel vitázva az újmédia és az újmédiaművészet filozófiai megközelítését adja. Hansen írásai rámutatnak arra, hogy a filozófiai szövegek újraolvasása valamint a kortárs szövegírási és digitális-kép-írási eljárások miként vezetnek a régi és új technológiák², a képzőművészet és az újmédiaművészet³, a hagyományos és újtest-koncepciók⁴, a hagyományos és újirodalom-felfogás⁵, a hagyományos és digitális kultúra⁶ viszonyának újraértelmezéséhez valamint az újmédiaesztétika, újmédiairodalomelmélet, újmédiapolitika, és újmédiaetika kidolgozásának szükségességéhez. E témák közül az újtechnológia, az újmédia és az újirodalomelmélet kérdéseit vizsgálom.