Egyre gyakrabban figyelhetők meg olyan nyelvhasználati módok, amelyek esetében a digitális írás nem az auditív megnyilatkozások írásos formában való rögzítését szolgálja. Az instant üzenetváltást is serkentő közösségi médiában, a chat oldalakon és a mobiltelefonok SMS-rengetegében a digitális írás a hangzóanyagtól és annak kommunikációs szituációjától relatíve függetlenné válik. Ilyenkor nem tisztul, nem tisztulhat le teljes mértékben a digitális íráskép, az ugyanis nem csak a nyelvi megnyilatkozások szegmentális elemeit tükrözi. Szinte soha. Tegyük hozzá: éppen a hálózati kommunikációs működésmód fokozott sebessége miatt nem.
Ezekben az esetekben, mármint amikor a digitális íráskép sajátságos elemei a kommunikációs szituáció, a számítógépes-internetes stb. mediális környezet egyes elemeire vonatkoznak, magára a digitális írás folyamatára, képére, felszínére reflektálva, a digitális írásbeliség specifikumaival találjuk magunkat szemben. Az említett számítógépes-internetes környezet nemcsak a kézzelfogható tárgyi elemeket foglalja magába, tehát például nemcsak a billentyűzetet, a monitort, az egeret, hanem mindazokat az immaterialitásokat is, amelyek immár az online környezet nélkülözhetetlen velejárói. Ilyenek többek között a különböző kommunikációs platformok, szoftverek, mindezek kezelőfelületei, a grafikai megoldások, applikációk.

Aczél Petra érvelése szerint a digitális kommunikáció sebességének növekedése, vagyis gyorsaságának fokozódása „az üzenet invenciójáról annak terjesztésére viszi a hangsúlyt. Nem az a fontos, miről közlünk, hanem az, hogy milyen hatékonysággal tudjuk terjeszteni. Ez retorikai értelemben - folytatja gondolatmenetét a szerző - [...] a beszéd » dramaturgiájához« tartozó előadás és terjesztés jelentőssé válását mutatja."¹⁹⁹ A digitális írás specifikus jelei, például a hangulatjelek éppen az írásos üzenetek terjesztésének hatékonyságát növelik. Ezek az írásos jelek valóban „a beszéd »dramaturgiájához« tartoz[nak],"²⁰⁰ viszont a beszédnek abban az értelmében, amely immár főleg az írásban való beszédnek, a „szkriptoralitás[nak]"²⁰¹ a jelenségköréhez tartozik.

Balázs Géza az új média előretörésének összefüggésében „egy újfajta nyelvi minőség[ről]"²⁰² értekezik. Ezt pedig a másodlagos szóbeliség korszakán való túllépésként határozza meg. Miként fogalmaz: „A beszédet követte ugyebár az írás, majd pedig annak meghangosítása a másodlagos szóbeliség, s most mintha az élőbeszédhez visszatérő - egyelőre még sokféle, önmagát és útját kereső - kommunikációs formával találkoznánk. Ma még írunk, de az új eszközökön sokszor úgy írunk, mintha beszélnénk (levélbeszéd, internetes csevegés), a távirati tömörségű SMS pedig sok élőszóbeli megnyilvánulást is jellemez."²⁰³

A digitális írás sajátságos jelenségei a hagyományos értelemben vett írásbeliségnek s különösképpen a könyvkultúra által kodifikált írásmódoknak, vagyis a helyesírásnak a szempontjából szabálytalannak vagy egészen egyszerűen ismeretlennek minősülnek. Ennek megfelelően állapítja meg Ferraris, hogy az elektronikus levelekben előforduló anomáliáknak az oka nemcsak a sietség, „a helyesírási hibák az e-mailben esetenként [ugyanis] szándékosak."²⁰⁴

Esterházy írásjelhasználatát tekintve egyetlen mondatból álló Függő című korszakos szövege²⁰⁵ 1981-ben, tehát több mint egy évtizeddel a World Wide Web, vagyis a mai értelemben vett internet megjelenése előtt íródott. Bohumil Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak (Taneční hodiny pro starší a pokročilé) című, szintén egyetlen hatalmas szintaktikai struktúrából álló kisregénye pedig 1964-ben jelent meg cseh nyelven.²⁰⁶ Még korábbi, 1922-ből származó példa James Joyce Ulyssesében Molly szövevényes monológja.²⁰⁷ Garaczi Lászlónak a könyvkultúrában szabályossá vált központozási, főleg mondatvégi írásjelhasználati módtól szintén radikálisan eltérő MetaXa című szövegének első változata 2000-ben készült el, majd pedig átdolgozva 2006-ben jelent meg könyvformában.²⁰⁸ (Ez utóbbi szöveg esetében nem mellékes körülmény, hogy 2000-es változata egy online irodalmi pályázatra, az Origo és a Magvető Kiadó pályázatára készült.) Varró Dániel pedig éppen az elektronikus levelek, az e-mailek kommunikációs formátumára, valamint többek között az azok keretéül szolgáló számítógépes-internetes kultúrára reflektáló versében állapítja meg, hogy „[...] nem éktelenkedik nekünk még itt e mélen / se pont se ékezet."²⁰⁹

A Grammatológiában Derrida már 1967-ben említést tett „a könyv civilizációjának halál[áról]"²¹⁰ és egyáltalán „a könyv halál[áról]."²¹¹ Ezt a hangzó beszéd korszakának berekesztődésével hozta közvetlen összefüggésbe. Miként fogalmazott: „a könyv halála kétségkívül (és bizonyos értelemben kezdetektől fogva) a beszéd (az állítólag teljes beszéd) halálát jelenti be."²¹² Ezt figyelembe véve az írásjelhasználatban az elmúlt évtizedekben, az internetes kultúra eszkalációjától kezdődően pedig mind gyakrabban jelentkező, szépirodalmi alkotásokban visszatükröződő anomáliák, vagyis mindaz, ami a kodifikált helyesírás szempontjából annak minősül, nyomban új megvilágításba kerül. Az írásjelhasználat, részletekbe menően a könyvkultúra által meghatározott módja ugyanis a hangzó, „állítólag teljes beszéd[et]"²¹³ szolgálta.