6.1. Vámoscsaládi ág

Bezerédj II. Imre (1679-1708)  a kuruc hadak főparancsnoka, II. Rákóczi Ferenc tábornoka, a vámoscsaládi ág egyik legismertebb tagja. Édesapja II. Zsigmond, édesanyja Béri Balogh Klára, felesége Botka Mária, testvérei V. György és Tamás. Bezerédj Imre kistermetű, kevés beszédű, bátor férfi volt. Fiatal kora ellenére egyike a kuruc tábor legügyesebb, legrettegettebb vezérének. Szekfű Gyula a bátor ezredesek között említi. Katonái között annyira népszerű volt, hogy azok dalba foglalták nevét. Így született a Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédj… kezdetű kurucdal. 1708-ban, 29 éves korában fővesztésre ítélték a Pálffy János császári hadvezérrel való titkos alkudozása miatt. Levelét, amelyhez a hódolás feltételei is csatolva voltak, a pozsonyi Pálffy-levéltárban őrizték. 1708. december 18-án II. Rákóczi Ferenc parancsára Sárospatakon rituális megtorlásként lefejezték. Lovával együtt az ottani nagytemplomban temették el.  Búcsúzó Ének című latin nyelvű versében, mely a kuruc költészet gyöngyszeme, így írt:

 

                                   Jól tudom, hogy vagynak nékem sok irigyem,

                                    Kik hazugságokat gondoltak ellenem,

                                    Kikben soha bizony semmi tudtam sincsen,

                                    Azon igyekeznek, hogy elejtsék fejem.

                                                           (Thaly Kálmán, 1864., 342-348.)

Bezerédj VI. György (1779-1863) jeles közéleti ember, jogász, tehetséges, színes, sokoldalú személyiség volt. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen, jogi tanulmányait 1796-1798 között Pozsonyban végezte. Francia, latin és olasz nyelvtudással rendelkezett. A zene szeretete meghatározó volt egész életében. Tudománya és hazafisága következtében nagy tekintélynek örvendett. 1802-ben házasságot kötött mezőszegedi Szegedy Antóniával. A Vas vármegyei Szentivánfán kezdték meg életüket. Vas vármegye tiszteletbeli jegyzője, majd főispánja, Veszprém vármegye főjegyzője, 1827-től alnádor, 1829-től a kőszegi kerületi tábla elnöke volt. Több diétán Vas, illetve Veszprém vármegye követe, cs. kir. udvari tanácsos. Latin nyelvű életrajzát maga írta meg. Batthyány Lajoshoz intézett beszéde (Oratio ad principem Ludovicum a Battyán), feljegyzésre érdemes (Szinnyei József, 1891).

Szegedy Antónia (1782?-1842) testvére annak a Szegedy Rózának, aki Kisfaludy Sándor (1772-1844) dunántúli földbirtokos, költő szerelme, múzsája és felesége volt. A kámi birtok, ahol Kisfaludy Sándor élt, így került később a Bezerédj-család tulajdonába. Kisfaludy Sándor verseiben a házasélet és az ideális családi élet élményeit mutatta be. Pártfogolta a magyar színjátszás ügyét, szorgalmazta a balatonfüredi színház felépítését.  Több színműve jelent meg. Mintaképe a 16 évvel fiatalabb testvérének, Kisfaludy Károlynak (1788-1830), akit ő ösztönzött az írásra. A tehetséges költő, novella- és drámaíró, festő Kisfaludy Károly a magyar irodalmi romantika egyik kezdeményezője lett. Így a Kisfaludy-család révén a zene mellett a költészet, a színjátszás, az irodalom és a festészet szeretete is jelen volt Szegedy Antónia és a Bezerédj-család életében.  1804. április 15-én Szentivánfán világra jött Bezerédj György és Szegedy Antónia elsőszülött gyermeke, Amália. Az évek során később további hat gyermekük született (Kurucz Rózsa, 1994).

Bezerédj testvérek      

 Amália,       Konstanczia,      Etelka,       Antónia,       Lujza,         III. László,       Elek

(1804-1837),      (1806-1836),        (1807-1888),      (1809-1891),     (1810-1872),     (1813-1871),      (1823-1894)

A hét testvér közül Amália, mint a legidősebb, minden lehetőséget megkapott a klasszikus műveltség elsajátítására. Kiválóan zongorázott, hárfázott, énekelt. A magyar nyelven kívül írt, olvasott, beszélt németül, franciául, angolul és latinul. Édesapja mellett házitanító és nevelőnő is foglalkozott a fiatal lánnyal. Komolyan érdeklődött az irodalom, a festészet és a zene iránt.

Édesanyja a gyakori szülések miatt sokat betegeskedett, ezért 10-12 éves korában már nevelői szerepet is be kellett töltenie fiatalabb testvérei mellett. A művelt és művészetkedvelő Amália hamarosan testvérei példaképévé vált. Nem véletlen, hogy testvére, László virtuóz zenész lett. A költészet szeretetére nevelés is komoly szerepet kapott. Amália édesanyja szorgalmazta a háztartási munkák elsajátítását is, amit a fiatal lány nem igen kedvelt. Naplójában kiönti bánatát: Mennyivel jobb volna klavérozni, mint a konyhában a gazdaság körül szorgos-kodni.” (Bodnár István-Gárdonyi Albert, 1918)..