•A rendszer középpontja: a Föld középpontja.
•Alapsík: az égi egyenlítő. (Égi egyenlítőnek nevezzük a földi egyenlítő síkjának kiterjesztését a világegyetembe, illetve ennek az éggömbbel való metszésvonalát.)
•Alapirány: a tavaszpont iránya. (Az ekliptika és az égi egyenlítő síkja metszi az éggömböt, azon egy-egy égi főkörként jelenik meg. A Föld tengelyferdesége miatt egymással 23,5°-ot zárnak be. Ezek két pontban metszik egymást. Amelyik pontban a Nap látszó mozgása során a déliről az északi félgömbre lép, azt nevezzük tavaszpontnak, ahol az északról a délire, azt pedig őszpontnak.) (14.1. ábra)
•A csillag helyének meghatározására szolgáló első koordináta a deklináció, jele: D (ért.: 0° – ±90°). A deklinációt az égi egyenlítőtől (0°), arra merőlegesen mérjük az északi (+90°) és déli (-90°) égi pólusokig. (14.2. ábra)
•A csillag helyének meghatározására szolgáló második koordináta a rektaszcenzió, jele: RA (ért.: 0 – 24 h-ig). A rektaszcenziót az égi egyenlítő síkjában, az óramutató járásával ellentétes irányban mérjük. A tavaszpont értéke 0h/24h, az őszponté 12h.
•A koordináták a megfigyelés helyétől és időpontjától függetlenek. (Pontosítva: amennyiben csak csillagokról beszélünk és a Naprendszer objektumairól nem, szabad szemes megfigyelés esetén, egy-két emberöltő időtartama alatt).
Az égi koordináta-rendszerekről részletes ismertetés olvasható a Gábris Gy. – Marik M. – Szabó J.: Csillagászati földrajz tankönyvben.
